Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11. szám - Méhes Károly: Milyen szerencse (elbeszélés)

tom napjáig. Megígértem, és arra gondoltam, ha tudnák, micsoda titkaim vannak nekem, amikről már oly hosszú ideig nem beszéltem, hogy ahhoz lassan egy emberélet is kevés!

Mostanában ki-kisétálok a néhai arborétumhoz, amit bizmutbányának szántak. Mindent kiirtottak, és végül semmit sem találtak, csak némi vasérc akadt volna, de olyan kevés, hogy nem térültek volna meg a bányaépítés költségei. Eldobták a csákányt, ásót, hazamentek. Épp nézegetem, hogy a buckákon, földhányásokon lassan kiütközik a zöld; az élet megállíthatatlan. Magam is hozok egy-egy facsemetét, elültetem, talán egyszer lesz belőlük egy új erdő. Sajnos, a ritka növényekből sehol sem tudok beszerezni. Nem adom föl a reményt. A nyugdíjamból ugyan nem telik, de talán nyerek majd a lottón, s akkor hozatok külföldről mindenféle egzotikus fákat, pálmákat, páfrányokat. Igen, rendszeresen lottózom, egyetlen szelvénnyel. A 27-est mindig behúzom, aztán elgondolkodom, vajon a másik négy lottószám-kifundáló mit talál ki erre a hétre?

12