Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Harmat Pál: Ifjúkon bűn, papírkötésben (Varjas Sándor: Az álomról)

Síkra szálltak Varjasért az amerikai pszi- choanalitikusok is. A fáradozások nem voltak hiábavalóak: a filozófus börtönbüntetést kapott, és 1922-ben csere útján a Szovjetunióba került. Ott aztán nem sokkal később megkezdte harcos antifreudista szakírói pályafutását.

1926-os moszkvai olvasói aligha sejtették, hogy a fiatal Varjas alig tíz-tizenöt évvel korábban a freudi tanok egyik legjelentősebb magyarországi társadalomtudományi és vitathatatlanul legfontosabb művészetkritikai alkalmazója volt. Bíráló megjegyzései akkor még nem lépték át a tudományos objektivitás határait, egyik-másik ellenvetése előlegezte a későbbi, fejlettebb kulturális pszichoanalízis Freud-bírálatát.

Varjas esete ily módon példa rá, hogy „rablóból lesz a legjobb pandúr”. Persze az ilyesmi korántsem egyedülálló a kommunista mozgalom szellemtörténetében: Lukács György esete még látványosabb. A kemény hang, amelyet Varjas (és Az ász trónfosztásában Lukács) megüt korábbi tanítómestereivel szemben, nem csupán tudatos rossz- indulat vagy opportunizmus, hanem egyfajta túlkompenzálás, annak demonstrálása is, hogy a polgári entellektüelből valóban marxista forradalmár lett.

Freud későbbi szoyjetunióbeli bírálója a tízes évek elején a Huszadik Században e- lőbb tárgyilagosan, részletesen ismertette a Freud-féle pszichoanalízist és annak Otto Rank-i értelmezését, majd a freudizmus kritikáját. Erezni lehetett, hogy a társadalmi és a művészeti vonatkozások izgatták a legjobban - amelyek pedig abban az időben még nem álltak annyira a mélylélektan előterében, mint később. Lelkesen megállapította: „kétségtelen, hogy e felfedezések idővel új korszakot fognak teremteni a szociális tudományokbanFőleg az esztétikában, a vallás- és mítoszképződés magyarázatában tartotta jelentősnek az új elméletet. ,Még sok ki nem derített probléma vár itt megoldásra, de annyi bizonyos, hogy a freudizmus a néplélektan terén is oly lépéseket tett előre, amelyet őelőtte a komplikált asztrálmagyaráza- tok nem tudtak elérni, és hogy itt egy ma még beláthatatlan területe a sikeres és immár nem. sok idő múlva egzakt elemzéseknek tárul elénk” — vélte.

Rövidebb ismertetések után Varjas vezette be a pszichoanalízist a Huszadik Század hasábjaira, de lelkesen propagálta a freudi tanokat a Szocializmusban, és a Művészetben is. Előadásokat is tartott, például 1914 tavaszán a Társadalomtudományi Társaságban, ahol a mélylélektan adleri irányzatáról is beszélt. A szociáldemokrata Szocializmusban közölt cikke némi túlzással az első magyar freudomarxista munka. Bár Freud nevét nem említi, a tabu, az incesz- tus-téma tárgyalásában félreismerhetetlen, hogy Varjas jól ismeri a pszichoanalitikus irodalmat. A tanulmány végső kicsengése, hogy a munkásosztály akkor fogja felszabadítani önmagát, ha előbb belülről szabadul fel tabui hatalma alól. Az impresszionizmusról szóló elemzésben az előtérbe lép a mélylélektani gondolkodás: Varjas az indulatáttétel, a szublimálás (átszellemesítés) és az introjekció (magábavetítés) lelki jelenségei alapján boncolja az új művészeti irányzatot, és magát az impressziót freudi értelemben vett lelki kompromisszumnak tartja.

Varjas korai pszichoanalitikus érdeklődésének dokumentuma Az álomról című, eredetileg 1912-ben a Modem. Könyvtárban közrebocsátott vékony, nyolcvan oldalas füzet is, amelyet most utánnyomásban, uzsoraáron (170 forintért) bocsátott közre egy budapesti kiadó. Bár a magyar közönség Fe- renczi Sándor írásaiból már ismerhette Fe- rend álomelméletét, magának a bécsi professzornak idevágó munkái - Az álomfejtés és a rövidebb Alomról (amelynek címe tehát megegyezik Varjas tanulmányáéval) - akkor még nem láttak magyarul napvilágot. Az Athenaeum részvénytársaságot tehát nyilván a ki nem elégített piaci kereslet ösztönözte, amikor megbízást adott Varjasnak összefoglalója gyors megírására.

Varjas írása ennek megfelelően másodlagos, sok szempontból népszerűsítő és össze- foldozott munka. Stílusa is átlagos, nem kiemelkedő, bár nem is csapnivaló. Röviden, találóan elmagyarázza az álommunka, a sűrítés, az eltolás, a másodlagos átdolgozás és más freudi fogalmak lényegét, szól az álmok szimbolikus jellegéről és gyakori szexuális tartalmáról; kivonatolja Freud Álomfejtésé- nek egyik-másik példáját. Eredetit csak ott nyújt, ahol leírja — ahogy hangsúlyozza — ismerősei álmait (14-20., 66-67. oldal); ezek, bár egy helyütt kifejezetten tagadja, minden bizonnyal saját álmai. Különösen az első érdekes, mert felvilágosítást nyújt Varjas életéről, ifjúkorának küszködéseiről, sokáig elnyomott, elfojtott vágyairól, de még a Monarchia társadalmának szexuális szocio94