Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Tóth Klára: "A magyar film legnagyobb erény, hogy van"
nyomozóval való jelenetekben. Meglehet persze, hogy itt a rendező' engedi el a színészt, lévén ez a leggyengébben kidolgozott szál. Két esztendeje mondta Grunwalsky egy beszélgetés során - s itt engedjenek meg egy hosszabb, tanulságos idézetet:„A magyar filmesek húsz évig politizáltak, és sokat tettek azért, hogy tudomásul vegyék, hogy ez a nemzet egyáltalán létezik, hiszen van egy gyönyörű nyelvünk, amit rajtunk kívül a világon senki nem ért. De szerintem most már tovább kellene lépni, abba az irányba, hogy milyen is ez a nemzet, milyenek vagyunk mi magunk? Úgy érzem, hogy most egy tudatzavar keletkezett, mert negyven évig hozzászoktunk, hogy szidjuk a németeket, a Habsburgokat, a törököket, az oroszokat, a kommunistákat. Most viszont, hogy már nem működik ez az összekacsintás, hogy mi jó fejek vagyunk, de ezek itt... a legteljesebb zűrzavar uralkodik, s bár Lehet, hogy ezt a szót ma már nem illik használni, reakciós gondolatok tömkelegé kerül elő. A ma negyven-ötven körüli generáció nem szokta meg, hogy szembe kell nézni a másikkal, és azt mondani, hogy más a véleményem, nem értek veled egyet. És különösen nem szokta meg, hogy szembe nézzen önmagával, hogy hol a határ, mit bírok, mit nem, s ez konfliktusokhoz vezet, a közéletben és otthon egyaránt. Én nem szeretem, amikor azt mondják, hogy a feladat visszatérni Európába. Hogy Európából mi lesz, azt majd meglátjuk. Sok minden volt már itt. Két világháborút Európában hoztak össze, nem a Közel-Keleten és nem Indiában. Európa a konyhában kezdődik. Van-e kapcsolatteremtési készséged, korszerű pszichológiai ismereted önmagadról és a másik emberről? Tudod-e, hogy mit mondj a szomszédodnak, ha nem tetszik a pofája? Ezt eddig mind megúsztuk, mert a politika elnyomott mindent. Most lehet, hogy újra kell tanulni, gondolni a dolgokat. A buszmegállótól. Attól, hogyan néz ki egy város, a vidék, az emberek arca. Ennyi elgyötört arcú, rosszkedvű embert én még sehol nem láttam. Én nem azért csinálok gyilkosságokról filmeket, mert ebben valami dramaturgiai fogást vagy jó sztorit látok, hanem mert aminek a hiányáról beszéltünk, az oda vezet, hogy egy ember hazamegy, megiszik öt üveg sört és utána baltával feldarabolja az anyósát. Ezt nem én találtam ki, az Esti Hírlapban olvashatod. A magyarországi gyilkosságok háromnegyed része családi veszekedésből indul. Itt egyelőre még nem arról van szó, hogy a maffia megszerzi a nagy pénzeket és bosszút kell állni, hanem egyszerű, konyhai csetepatékról. Az erőszak itt lappang az ösztönök mélyén, és nekünk többek között ez az egyik feladatunk, hogy ezt megfejtsük.” Grunwalsky szavainak igazát, aktualitását a Goldberg variációk és a filmszemle vitáját megülő csönd egyaránt igazolja. Utóirat: A Magyar Nemzeti Kuratórium ösztöndíjában részesítette Szabó István: Édes Emma, drága Böbe című filmjének alkotó csoportját. Az ösztöndíjjal egy új film megszületését kívánják támogatni. 75
