Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Albert Camus: Követeléseim az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez; A magyarok vére; Emlékezzenek reá (Előszó a Nagy Imre Kék Könyvhöz)
Javaslom, hogy ezt a szöveget írja alá mindenki, akihez a magyar írók kiáltványukban fordultak. De minden európai író gyűjthet aláírásokat, bárhol tartózkodik, lehetőleg minél többet az értelmiség köréből, és táviratilag elküldheti az Egyesült Nemzetek Szervezete titkárságának. Ez minden - a mi nagy szégyenünkre -, amit felelhetünk barátaink legyilkolá- sára, ez minden, amit tehetünk, hogy a világ tudomására hozzuk az igazságban és szabadságban egyesült Európa létét, amely - noha a baloldali pártok ébersége és hagyományos eszméi tragikusan kudarcot vallottak - mégis szembe mer nézni a zsarnoksággal. A magyar szabadságharcosok ezrei meg ezrei ezért áldozzák életüket. Hogy áldozatuk ne legyen hasztalan, nekünk, akik ma még szabadon szólhatunk, kötelességünk minden nap bizonyságot tennünk előttük hitünkről és hűségünkről, a budapesti segélykiáltásnak a legnagyobb visszhangot biztosítva mindenütt. A magyarok vére* Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe - a nyugati világ szeme láttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal, sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házipapucsát, mint a futball-szurkolók a vasárnapi kupa- mérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskod- hat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogyan az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták magukat. A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép ellenállása megmaradjon, erősödjön, és mindenünnen támadó kiáltásainak visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kivárnom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat. * Gloria Victis 1956-1986. Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban. 3. válogatott kiadás. Szerkesztette Tollas Tibor. Bécs-München, 1986. Nemzetőr kiadása - Előszó * Életünk, 1992 március—április 60
