Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 10. szám - Beke György: Vérvád a székelyek ellen

bányán, amelyet eddig csak kicsavart „magyar nevén”, a románból honosított Vla- hicaként lehetett emlegetni, a legrégibb székelyföldi vasüzemben, a diktatúra idején magyar nyelvű aktivista volt az igazgató, a munkások 1989 után egy Sipa nevű román mérnököt állítottak a helyébe, akinek szakértelmét és emberségét jól ismerték. így lett román igazgatója a románok állítólagos elűzetése idején annak az üzemnek, amelyben összesen ha kéttucatnyi román munkás és mérnök dolgozik. A háromszéki Bartón ugyanez történt: a magyar igazgató helyére a bányászok románt választottak. (Az új kormányzat 1989 decembere után elrendelte a régi vállalatvezetők újakkal való lecserélését.) Sepsiszentgyörgyön román ember maradt az ügyvédi kollégium elnöke, noha közismerten a Vatra Románeasca nevű magyarellenes terrorszervezet híve. A Kovászna megyei egészségügyi osztályon román helyett egy másik román lett az igazgató. A megyei munkaügyi igazgatóságon négy osztályt továbbra is románok vezetnek. Kovászna megyében különben hat új személy került vezető állásba az utóbbi két évben, mind a hatan román nemzetiségűek.

Magyari Lajos költő, a Háromszék főszerkesztője lapjában joggal hivatkozhatott arra, hogy a közigazgatásban, az iparban, a kultúrában Kovászna megyében - de Hargitában is - összemérhetetlenül többen töltenek be felelős állásokat, mint amennyi hely a románság arányszáma alapján ebben a két megyében megilletné őket.

Jól tudják mindezt Bukarestben, de a cél nem a valós helyzet felmérése, a felkorbácsolt érzelmek lecsillapítása, az együttélés elfogadható viszonyainak megteremtése, hanem olyan látszat keltése, hogy a románokat elüldözték, és továbbra is üldözik a Székelyföldön, tehát ezen a „szakadár” vidéken csak rendkívüli intézkedésekkel lehet biztosítani a törvényes rendet és az uralkodó román nemzet .jogait”.

Jó néhány kipróbált módszerrel lehet ilyen hangulatot gerjeszteni. Előrelátó „színházi rendezés” az egész, és ehhez - 1989 decembere bizonyítja - kiválóan értenek Bukarestben. A különbség a közelmúlthoz viszonyítva annyi - ezt nevezik egyesek a helyzet gyökeres javulásának! -, hogy a hatalmi fondorlatokat, ha idejében felismerik őket, a magyar sajtóban fel lehet tárni. Még. Amíg van ellenzéki román és magyar sajtó Romániában, és nem fojtja meg a hatalom, ó, nem nyílt cenzúrával, hanem mondjuk megfizethetetlen papírárakkal!

Előkészített kiűzetés? címmel ilyen fortélyos intézkedést mutatott be Bodó Barna a Romániai Magyar Szó 1992. április 24-i számában. Előzménye az, hogy Hargita megye tizenkét új orvost kért. (Nagyrészt - fájdalom - az eltávozott magyar orvosok helyére! Ebből a megyéből 1990-ben majdnem száz orvos, 80 tanár, 60 egészségügyi középkáder települt át Magyarországra. „Joguk volt kijönni? Ne bántsuk őket? De ki fogja az ottmaradóktól anyanyelvükön megkérdezni, hogy mi fáj?” - panaszolta Tőkés László püspök 1991 áprilisában, az Erdélyi Szövetség egri tanácskozásán, tiltakozva a meggondolatlan és megalapozatlan menekülések áradata ellen.) Tehát Hargita megye kért tizenkét új orvost és kapott - hetvenhetet: 59 általános, 11 gyermek- és 7 fogorvost. „Kétharmaduk román, Górj, Arad, Tulcea és Brassó megyéből származik” - jelentette 1992. április 9-én az Erdélyi Napló. Ilyen sok orvos végzett volna egy esztendőben? Hat és félszer több jut belőlük Hargitába, mint amennyi a tényleges igény? Ugyanakkor a nagyobb lélekszámú Maros megyébe nem küldtek egyetlen új orvost sem. Noha Marosvásárhelyen orvosi főiskola működik. Feledékenység az egész? Valami egyéb?

„Feltételezem, Hargita megyének a főorvosa magyar - írja Bodó Barna. - A Maros megyéé nem akármilyen román, de maga Zeno Opris. A Vatra-vezér. A nagy kultúrparancsnok. Ha ő nemet mond - a miniszteriális urak szépen elfogadják.

20