Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 9. szám - Herceg János: Iketánia, A trió, Hollóvár (novellák)

Végighordta rajtuk szép szeme tekintetét, aztán felkiáltott:- Hát ez meg micsoda daliás legény közöttetek? - s Hosszúra mutatott, aki azonban egyszerre oly megnémulva és berezelve állt, hogy nem ismertünk rá. Persze, kimenős kis cselédekhez volt szokva, s most megijedt.- Ez, kérem híres vásárok hőse! - rángatta ki a sorból a hintáslegényt a kis zsidó, só't bátorításul gyengén fenéken is billentette. - Ha ez kedves engedel- mével meghintáztatná a fenséges kisasszonyt, a mennyországban érezné biz­tosan magát! A kisasszony szemmel láthatóan elpirult, kis ideig várt, talán hogy a hin- táslegény megszólaljon, de az maflán hallgatott, mire kénytelen volt elügetni, ügy hogy csak a sóhajtásunk szállt utána.- Itt megcsinálhattad volna a szerencsédet, te marha! - szidta társunkat Kohn Izsák, s nyilván arra gondolt, hogy egy hétpróbás legénynek a várúr nemcsak a lányát adja oda, hanem a fele birodalmát is. Na mindegy, ezen már nem lehetett segíteni. De három napig, amíg a bál tartott Hollóváron, ettünk és ittunk és megtáncoltattuk a falubeli lányokat. Hanem a negyedik nap hajnalán trombitaszóra ébredtünk. Megjött a várúr a kíséretével és csaholó agaraival a vadászatból és hihetőleg szigorúan körülné­zett, hogy micsoda vircsaft folyt itt, amíg ő odavolt. A kocsmáros akinek vi­rágzó futóbabbal felfuttatott lugasában Kohn Izsák itta naphosszat az illatos kávét meg a habzó söröket, behúzta az ajtó mindkét szárnyát, mire őreinknek is megjött a hangjuk, és fegyvereiket vállukra véve felsorakoztattak bennün­ket. Hollóvárra néma csend borult. Egy óra múlva kinn baktattunk máris az országút porában őreink között, hosszú fogságunk gyötrelmei felé. Csak a kisasszony nézett utánunk egy da­rabig a vár zsalugáteres ablakán kihajolva. JatHzótcri'lem 74

Next

/
Thumbnails
Contents