Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 9. szám - Vannak-e még partok és csillagok? - Kántor Lajos: Ha ma lennék fiatal

folyóiratát fenntartani akaró szerkesztőn: a menedzselés gondját. Ez az, amire a sajátosan működő „szocialista mecenatúra” idején nevelkedett szerkesztők nem készültek, nem készülhettek, és amit nem megtanulni egyenlő a jövőről való lemondással. (Magam is meglepetéssel hallgattam nemrégen a fiatalnak már nem nevezhető nagyváradi katolikus püspök beszámolóját arról, hogy egyházi méltóságának és korának látszólag ellentmondva, részt vett egy pár hetes nyugati menedzserképző tanfolyamon; a rá bízott emberek és feladatok késztették e szokatlan jelentkezésre, amely még a nyugati szervezőket is meglepte.)

A szerkesztő végül is azzal áltatja magát, hogy a jelen mellett a jövó\is valamelyest berendezheti. Esetleg tartósabban, mint egyik-másik politikus. És, hogy így legyen, nem elégedik meg a lapszámok összeállításával, a kinyomtatásukhoz szükséges pénz megszerzésével, a terjesztés (mind nehezebb és költségesebb) biztosításával. Keresi a holnapi olvasót. Igyekszik alkalmazkodni hozzá, persze csak részben, mert azért ő tudja jobban, hogy mi kell annak a fiatalnak, mire kell megtanítani, felkészíteni, miről kell meggyőzni őt. Nyilván nem utolsósorban az olvasásról, a folyóirat olvasásáról.

Ha egy másik - kortárs - szerkesztő azt kérdezi tehát tőlem, lehet-e, érdemes-e még folyóiratot szerkeszteni hatvan évvel a Tanú (és több mint hatvanöttel a Korunk) elindítása, ötvennel a Termés (Szabédi Lászlóék, Jékelyék kolozsvári negyedévi kiadványa) után, minden kételyt legyőzve válaszolom (ahogy annak idején Reményik Sándor válaszolta Makkai Sándornak): lehet, mert kell. Ha másért nem, hát azért, hogy fiatalok maradhassunk. Én legalábbis az örök fiatalságnak ezt az egyetlen titkát ismerem.

Ennek a titoknak a megfejtésébe persze ugyancsak bele lehet öregedni. (Beismerni azonban ezt nem kötelező.) 1

J átékkei'enkedés

28