Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Gazda József: Árnyékodba lefeküdtem, árnyékodba lefeküdtem (Elmúlás, halál)
GGy: 77 esztendős vót. Kijárt a tőtésre, hogy mondjuk mik, a ház elejibe, elément a birkáihoz, onnét elnézett a szöllőjihez, vót szöllő, le vót metve, levágva, meg vót kapálva, elnézett oda, visszatért, bément, jött — hogy mondjam —, jött, lefeküdt a ház elejibe a tőtésrel, s úgy kapták lefeküdve, meghalva. Semmi nem vót, semmi betetsége, lefeküdt, s elhótt. Elhótt áprilinak a fogyatékján. 1 DDR: Meghalt, sz elment. Kinek még mondom, tátá, sz kinek még mondom, mámá! Akkor riuttam, de moszt nem riuk. Hogyan mentél, sz elhagytál. Sirattam a tátát, sz mámá elmaradott. Akkor azt mondtam, ez igaz, mámá minek nem hagyta az elméjén. Minek elhattad a mámát, sz mit siálsz? Jobb elmenen vala mámá, sz marad vala kend! Elfelejtettem, hogy mondtam. Ha akkor ott lett lenne, hallott vóna meg jól. 2 CsBM: Csak köhögni fogott, csak azt mondotta; nincsen erőm, nincsen erőm! Egy időn túl még nem esz vót lefeküdve. Nagyszerdán ett vót, eljött nagyszombat, húszvét napján elmentünk, met én esz vótam menve, elmentünk a zemberemvel sz a gyermekekvel, sz megjártuk. Nem ett! Ett vót egy kicsit, mikor onnét mü elmentünk, s hát jőnek, hogy meghótt. Jaj a zelmém majd elment! Úgy megijedtem, sz úgy szejnáltam. Nem kellett, még egyem esz! 1 BKM: Én nem szirom, megmondom, hogy jó velem nem vót! Nehéz vót! Nehezen vittem. Ment, ment mász néphez, nem hozott haza párát. Vótak pároszai (társai), vótak kosmároszai, sz nem hozott haza párát delok (egyáltalán). Mondtam a zipamnak, mondom: mét nem taníttod a gyermeket, kö misoda nehézséget sánt! Ha én azt buszulom, mondom, inkább tanissza, kinyissza ő szemeit! Nem kell vala megvegyen, ne menjek utánna, kö jó vótam én nöközilt (bánatos) leán, egy szegín leán. Kell vala, hogy mondják meg, ne menjek utánna! Ki rossz, ki nem embernek való, sz nem menek vala! Nem menek vala! Jő vala haza ríszegen! Mondom: Belé kelle betegedjék, Györgyi, mondom, sz ki nézi meg? Néz, néz, sz há mondja: mit búszulok én? Búszulom, hogy hánszor sánt vala nehezszéget, hányszor sánt vala rosszat! Sz most emeljem fel itt! Fogja vala meg nyakamat, én teszem vala bé kezemet, hogy emeljem meg, így ni! Sz viszem a budákát (ágytálat, éjjelit), sz mondom: így ni! Rázta lábait, kitakaródzott mind, kitakaródzott mind, sz zutára bétakar- tam. Bétakartam, beszílt. Zutoljára mondom neki: én menek ki, kö vajon dolgom, vajon künn dolgom, menek a zünőkhöz. Adj egy sepp vizet! — mondá. De beszílt szípen! Zutára mondom, hát jöjjek bé, lásszam, hogy mit sál. Mikor jövök bé, hát gátá! Tudtam, mondom. Gyet megláttam, revatettem arcára kezemet, sz ellepett a rivász. Meghótt szépen! De mennyi nehízszíget sánt! Nehez vót dorse. Dorse nehez vót! Szirattam isz, kell na, ullian, amillen vót, de úgyisz rosszabb a rossz nélkül. Vuót, amillen vót, de attól még rosszabb. Megszirattam, megszirattam. Úgy elmaradtál magadra! Úgy elmaradtál magadra! Elhagyott magamra. Háj e mondjon valamit! Háj e mondjon valamit! Háj e mondjon valamit! Mondom: Mit sánok én, merre menek én!? Nehez vót met elhagyott magamra. Riuttam ott, mit sánjak!? 2 MN: Elmaradt nyolc gyermekvei, kellett munkáljon sokat, hogy felnőtesse, kiadja őköt. Mondtam: Anna, ne máj munkálj annyit! Met leesel arról!. Mit csánjak, aszongya, met ha kell! Télbe-nyárba, s ott-ott, hogy mondjam, nehez munka, nehez a munka erőst. Mondtam neki: nem neked való, asszonynak! Én es munkáltam ott, vaj öt esztendőt, s nehez vót. S akkor lebetegedett, még élt két évet, s meghalt. Most, ezen az idénn! BSM: Eltőtt minden, mint egy álom. Eltőtt jó es, rossz es, könnyebb es, nehezebb es, minden nap úgy ment. Immá most jobb lenne, de nincsen egészség. Vagyon mindenféle, de nincsen egészség, s akkor nincsen semmi, hiába legyen akármi, ha nincs egészség. 1 BM: Köszönöm a zlsztennek, hogy felnőttek. Felnőtettük az ötöt, nem vót nekáz velük. Mász veri, üti, sz misak rosszak. Pipálnak, isznak. Sz máj elromlottak a leányok isz. Műk bubáink derekok vótak, nem vótak rosszak. KAx: Moszt rossz világ van. Me kö (hogy) tartanak egymászhoz. Fiekare (mindegyik) nézi, hogy lopja meg a mászikot. Nem nezik, hogy kell a zegyiknek isz, kell a másziknak is, fiekáre nézi, hogy leen neki. Ne szegissze meg a mászikat. Szók a nöközilt, nem búszulják. Rígen mindenünk vala. Vala a zembernek ünője, vala disznó, vala ló, valának 62
