Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8. szám - Tóth Pál Péter: Magyar szociográfia a Vajdaságban (1918-1941)

teink szerint - lényegében nem gyakoroltak hatást a trianoni Magyarország fiatal értelmisége és egyetemi hallgatói politikai nézeteinek formálódására, gyakorlatimozgalmi törekvéseik alakulására? Némileg leszűkítve a kérdést úgy is fel lehet tenni, mi az oka annak, hogy sem a Kalangya sem a Híd című folyóirat, illetve, hogy e két lap körül csoportosuló magyar értelmiség lényegében nem gyakorolt hatást, s nem befolyásolta a magyarországi és a többi utódállamokbeli szellemi, politikai csoportosulások törekvéseit? (A vizsgálat célkitűzése szempontjából Németh László Kalangyában folytatásokban megjelent önéletrajzi írásainak magyar- országi recepciójától eltekintünk.)

2. Mivel magyarázható az, hogy a magyarországi közvélemény (nem csak a fiatal értelmiség és az egyetemi ifjúság) nem foglalkozott és nem tartotta úgy számon a Bácskában, a Bánátban, tehát a Délvidéken történteket, mint ahogyan azt elsősorban az Erdélyben, de még a Felvidéken lejátszódó folyamatokkal kapcsolatban is tette? Ezzel összefüggésben említést kell tenni arról is, hogy mint ismeretes, a magyarországi tudományos közvélemény általában számon tartja azt, hogy a szellemi élet meghatározó személyiségei közül ki az erdélyi, s ki a felvidéki születésű. Mi az oka annak, hogy ebben a vonatkozásban Délvidék szülöttei markánsan nem különülnek el, s hogy külön csoportot nem képeznek?

A vajdasági tényfeltáró, szociográfiai irodalom elemzése - a fenti kérdések megválaszolása mellett - várhatóan segítséget nyújt ahhoz is, hogy árnyaltabb ismeretekkel rendelkezzünk azzal kapcsolatban, vajon a jugoszláviai magyar értelmiségre, vagy általánosabb értelemben az itt élő kisebbségi viszonyok közé szorított magyarságra hogyan és mennyiben hatott mindaz, ami - 1919-et követően a második világháború kitöréséig - Magyarországon bekövetkezett.

A következőkben - a teljesség igénye nélkül - arra keresünk választ, hogy a Jugoszláviához került területeken, mindenekelőtt a Vajdaságban, az 1918 után drasztikusan megváltozott körülmények mennyiben hozták létre a szociológiai, szociográfiai tájékozódás igényét? S egyben választ keresünk arra is, hogy a Huszadik Század című folyóirat e tájhoz valamilyen formában kötődő szociológusai közül volt-e valaki, aki 1918-at követően, a megváltozott helyzet által teremtett új feltételek között immár a jugoszláviai magyar értelmiség tagjaként kutatómunkáját tovább folytatta?

Mivel dokumentumok hiányában az előzőekben megfogalmazottakra igen egyszerű a válasz, így először ezzel foglalkozunk. Azok közül a személyek közül ugyanis, akiket a magyar szociológiatörténet számon tart, csak Farkas Geiza élt tovább korábbi birtokán, amely 1918 után már a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozott. Dokumentumok hiányában azonban eddig még nem sikerült választ adni arra, hogy Farkas Geiza, aki a Huszadik Században elsősorban szociológiaelméleti kérdésekkel több tanulmányban foglalkozott, 1918 után miért hagyta ezt abba, s hogy a Kalangyában megjelent írásai közül miért csak recenzióit érdemelnek igazán figyelmet? Emellett eddig azt sem sikerült megfejteni, hogy például Braun Róbert, aki a Huszadik Században a falu szociálpszichológiai vizsgálatával kapcsolatban a kor színvonalának megfelelő, ma is figyelemre méltó metodológiai tanulmányt írt, 1918-at követően szűkebb pátriájában miért nem publikált? (3)

A továbbiakban - az első kérdéskör kapcsán - csak arról a szociográfiai irodalomról szólunk, amely a Bács megyei Naplóban, a Jugoszláviai Magyar Újság pályázatára küldött írásaiból összeállított könyvben(4), a Kalangya és a Híd című folyóiratban jelent meg. Természetesen a vizsgált írások alapján jelenleg még csak néhány összefüggés kifejtésére vállalkozhatunk.

54