Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Koloh Elek: A remény örök (A kecskeméti színház elmúlt 35 éve)
sikertelen bóvlikat és gazdasági visszaélések sorozatát produkáló trió. Mi több, Hernádi Gyula 1985-ben, a Négy Évszak című folyóirat májusi számában így nyilatkozott: „Egy biztos: tele ambícióval és jó szándékkal indultunk Kecskeméten. De ha az ember akar valamit és közben a lábánál fogva ráncigálják visszafelé, végülis elkedvetlenedik... Úgysem fogadják el, hogy mi hárman színházat csináljunk a saját arculatunkra. Ne vegye nagyképűségnek, de így nézve nem is érdemeltek meg ott bennünket az emberek...” Nos, ilyenkor szokás mondani: No comment! ✓ Es ami jött, már csak villámtréfa volt A „nagy trió”, a hatalomátvételt követően nem sokkal, igyekezett megszabadulni Komáromi igazgatótól is - aki nem volt hajlandó aláírni „furcsa” számláikat. - Helyére, a pártbizottág segítségével természetesen, Gyurkó László került. De mint ismeretes, feltűnésük után alig több, mint másfél esztendővel később, tényleg el is távozott Kecskemétről Jancsó Miklós és Hernádi Gyula. Persze, ennyi idő is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a patinás színház a magyar színházi élet botránykövévé váljon, s teljesen szétzilálódjon. Gyurkó még maradt. Igaz, már nem mint igazgató, hanem mint művészeti vezető. A direktori székbe Gera Sándort, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét pottyantották. De ez már - Balogh Tibor dramaturg szavaival élve - csak villámtréfa volt. Valójában nem is az volt a tragikus, hogy minden szakmai kompetenciát nélkülöző pártmunkás került igazgatónak a színházhoz, hiszen ilyen máskor is, máshol is előfordult a pártállam idején. Tudvalevő például, hogy Sajtos Géza a megyei tanács apparátusából választódott színidirektorrá, ettől függetlenül fénykorát élte a teátrum, hiszen kitűnő művészeti vezetéssel - Ruszttal - és kitűnő művészekkel dolgozott, azaz: hagyta dolgozni őket. Gera viszont egy szakmailag lezüllött, anyagilag megrendült, közönségének nagyrészét elvesztő intézményt vett át, aminek újbóli talpraállítása még a legjobb szakembereknek sem akármilyen próbatételt jelentett volna. Gera Sándor színidirektorkodásának hatodik hónapjában végképp tarthatatlanná vált a helyzet, ezért alkalmatlanság címén leváltották. A színházi évad közepén! S ekkor már nem találva mást, a helyére a nyugdíjas éveit töltő Lendvay Ferencet nevezték ki. Lendvay egy élet munkájával bizonyította: jó színházi szakember és jó vezető. Stabilitás és rekonstrukció Lendvay Ferenc dicséretére legyen mondva, hogy egy év alatt látható sikereket ért el: A rekonstrukció miatt iskolában, üzemházban kényszerült próbálni társulata, de ettől függetlenül - a korábbi években már elfelejtett - fegyelem és pontosság jellemezte munkájukat. Kiűzetett a bizonytalanság, a kapkodás; egyetlen tervezett előadás sem maradt el, s a közönség lassan ismét bizalommal, érdeklődéssel indult a jegypénztárak felé. Igaz, szakmai szempontból egyetlen kiemelkedő produkciónak sem örvendezhettek az első évadban a színházszeretők. De ennek, ak65
