Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Bodri Ferenc: Márai Sándor jelenléte a müncheni Új Európában

naponta ömlő árja... így aztán időről időre, hogy ne kopjék, ne váljék avíttá magyar tudásom, s ne csak a politikai nyelvezettel rendelkezzem, időnként, mondom, meg kellett merítenem nyelvtudásomat új magyar írói alkotásokban... Fenyő Miksa azt mondotta - olvassak Márait” - kezdődik Habsburg Ottó vallomása. Majd szól a írások nyelvi szépségeiről, a „szavak, mondatszerkezetek, mondatfűzések varázsáról”, a gondolatkapcsolások ingeréről, a hangok dallamáról és a szótagok éteri lüktetéséről tovább. A Nyugatra vándorlás keleti kényszeréről, az állandó honvágyról Európa iránt. Márai magányosságában a politikus a legnagyobb írói bátorságot látja, tanításaiban kényszert egy tisztuló tudatú Európa felépítése iránt.

A Londonban élő humorista, Vajda Albert még a Pesti Hírlap egykori szerkesztőségében szerette volna meglátogatni az apró szobában dolgozó Márait, Megyeri Sári az Újságnál dolgozott együtt valaha Máraival; a kezdőt szívesen segítette a főmunkatárs.

Az Új Európa Márai-számának legszebb írása és talán legmerészebb tette Gyer- gyai Albert tíz év előtti és itthon megjelent tanulmányának (>yA kassai patríciusok világjáró ivadéka, Márai és müve” - Kortárs, 1969/2.) újraközlése lett, a nagyszerű és bátor kísérlet Márai „újrahonosítására” a kegyetlen hazai kizárás idején. Merészen példaértékű volt ez a San Gennaro vére megjelenése (1965) ürügyén írott tanulmány egykor a Kortársban is, és példázatos tetté vált részleges megidézése az Új Európa Dokumentum rovatában, közvetlenül itthoni megjelenése után (1969/4.). Gyergyai Albert különben azon kevés itthon élő írók egyike, akinek írása (Illyés Egy mondata és A kegyenc részletei, az 1956 november 2-án megjelent Irodalmi Újság és más lapok ekkori verseinek, írásainak rendszeres újraközlései mellett) a müncheni „legitimista és ellenforradalmi, klerikális és retrográd” folyóiratban, feltételezésem szerint az író megkérdezése nélkül olvasható. Csupán reménykedem, hogy egykori kedves professzorom, az 1980-ban 87 éves és feltehetően „vétlen” esszéista ezért a mindenképpen renitens írásért és többszöri közléséért nem kapott itthon alapos fejmosást.

„Szavak Móráiról, szavak az Olvasóhoz! - evvel a felszólítással kezdődött a megismételt Márai-szám esztendő után (1981/2.). - Egy évvel ezelőtt az Új Európa mint Márai-szám jelent meg, az író 80. születésnapjára. Elképzelhetetlen nagy sikere volt. Tömegével érkeztek az utánrendelések, s rövid idő múlva ennek már nem tudtunk eleget tenni. Számos olvasó tízével, húszával kérte tőlünk a Márai-számot. Aztán, hogy kifogytunk, és nemmel válaszoltunk, jöttek a levelek, telefonok, kérések: nyomtassuk ki újra. Ezeknek a kéréseknek teszünk eleget, amikor most, a legnagyobb élő magyar író 81. születésnapjának küszöbén újra az olvasó kezebe adjuk mindazt, amit egy éve összegyűjtöttünk Márairól. 1900. április 11-én született az író, s most így köszöntjük a 81 évest, s így köszöntjük az Olvasót: lectori salutem! Ötvenéves korában, számkivetésben írta Márai immáron klasszikus versét, a Halotti beszéd keserű feljajdulását. Keserűség a számüzöttek s ugyanúgy a hazaiak sorsa felett. ”

A folyóirat ezután teljes egészében megismételte az esztendő előtti ünnepi szám minden mondatát. Az 1981/1. számban pedig az 1980 végén megjelent Márai-re- gény, a Judit ...és az utóhang részlete (>rAz író meg a miniszterelnök”), emellett Csonka Emil korábban már említett méltatása olvasható, egy kiemelt „Márai- blokk” tehát, öt teljes lapon.

Utóbb, az 1981/5. számban az ítélet Canudosban második kiadása elé írt .jegyzet” (San Diego - 1981) teljes szövege, és a folyóirat utolsó, a hirtelen meghalt főszerkesztőt búcsúztató számában (1983/1.) Márai emléksorai. A „legeredetibb”, másutt sehol nem olvasható „eulógiában” az író utolsó személyes találkozásukra emlékezik, Borbándi Gyula, Tollas Tibor, Habsburg Ottó, Vajda Albert és mások

46