Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Már én vagyok a múlt (Varga Imre beszélgetése Vári Attilával)
Már én vagyok a múlt Varga Imre beszélgetése Vári Attilával- Idefelé jövet megálltam a Bethlen Gábor téren, körülnéztem. Gyér forgalom, tereferélő, kávézgató asszonyságok a kórházbejárat apró büféje előtt, héber felirat a gyógypedagógiai főiskola egyik épületszámyán. Békeidő. Közben az jutott eszembe, nemcsak az ember keresi lakhelyét, de a lakások is várnak ránk, megvárnak, egymásra találunk. Ti nemrég költöztetek ide, most alakítottátok magatokhoz a belső teret. Hol éltetek ezelőtt? Hogyan? Milyen terheket hoztatok magatokkal a bútorokon kívül?- Most az egészen távoli terheket mondjam vagy a közelieket?- Először a közelebbieket, aztán majd visszajutunk az időben.- A lányom most is költöztetést játszik. 1990-ben három lakásban laktunk. Kezdtük a 90-es évet egy váci lakótelepi kétszobás lakásban, amelyet márciusban sikerült elcserélni egy olyan lakással, ahol azt hittem, végre révbejutok. Ez a váci főtéren volt, egy nagyobb kétszoba komfortos, amelynek meg is terveztettem a padlástér-beépítését, megvoltak a jóváhagyások hozzá, igaz, a pénz már nem, mert ha ott maradtam volna, hogy leéljem az életemet, legalább másfél millióba kerül. De belevágok akkor mindenféleképpen, mert Vácot olyan méretű kisvárosnak láttam, ahol szívesen megtelepedtem volna. Az egyetlen, ami miatt mégsem éltem ott szívesen, az az, hogy állandó légzészavarom volt a cementgyár porától. Amikor még lent laktunk a lakótelepen, nem lehetett annyira érezni, mert ott kereszthuzatot kaptunk a Dunáról, de amikor beköltöztünk a főtérre, állandó veszekedés forrása volt, amíg rá nem jöttem, hogy te jó isten, én vagyok a hülye. Mindent por lepett. Állandóan veszekedtem, mi az, hát legalább le lehetne törölni.... Aztán kiderült, amikor néhány napig egyedül voltam otthon, s egy portörlési őrületben be akartam bizonyítani, hogy rend is lehet egy lakásban. Reggel letakarítottam mindent, és délután, amikor hazaértem, kezdhettem élőiről. A kislányom váci óvodájától légvonalban pár száz méternyire volt a Tungsram fénycsőüveg-csiszoló- ja. Egy alkalommal kocsival vittem be a gyereket az óvodába, és otthagytam az autót, mert dolgaim voltak, aztán még több dolgom akadt, és még több ideig állt ott az autó, szabályosan látszott rajta a cementpor mellett a finoman csillogó üvegporszem... Az óvoda közelében. Gyakorlatilag ez volt a második lakásom. A csere véletlenül történt. Egy alkalommal, november elején láttam Vácon kiírva egy ablakban, hogy RÖVID KERESZTHÚROS ZONGORA OLCSÓN ELADÓ. A kislányom, aki hároméves múlt akkortájt, állandóan járkált a szomszéd kislányhoz zingoráz- ni, ahogy ő mondta. Egy alkalommal Pestről hazafelé menet az állomáson leszáll- va a vonatról eszembe jutott, azt hiszem, valahonnan zongoraszót is hallottam, elsétáltam arrafelé megnézni, hogy megvan-e, van-e cím, telefonszám, meg kéne nézni. Talán meg kéne venni, hogyha olyan olcsó és jó kis zongora. Már nem az volt kitéve, hanem az, hogy: budapesti VII. kerületi első emeleti telefonos 90 négyzet- méteres lakást cserélünk jó minőségű vácira. De ehhez tudni kell, hogy a leadott kétszobás lakótelepi lakást teljesen felújítottuk, ahová beköltöztünk, már lakva festettünk, csempéztünk, itt hat és fél hónapot laktunk, amikor megterveztettem 17
