Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Tóth László: Fogolyként e nyolcvan kilónyi…, Ádám (titkos) naplójából; Történet Gellért püspökről, a macskáról és a szobor-lét előnyeiről (versek)

így hát,

mivel sem a külsőjüket,

sem a hangjukat,

sőt még a szagukat sem tudom összevetni,

semmi

összehasonlítási alapom sincs köztük.

Egyelőre.

Puszta feltételezés tehát részemről,

hogy az Úr

csakis olyan lehet,

csakis olyan,

mint az elefánt.

Hogy csakis az elefántot

teremthette

a maga hasonlatosságára, mert egyedül csak ő méltó hozzá.

Elképzelem,

amint az Úr

ormányát lógázva rázza jámbor, nagy fejét a teremtésre.

Az elefánt

szerény állat.

Annyira szerény,

hogy még az is feltételezhető róla,

ő maga,

s nem más

a Teremtő.

Hogy ő teremtette

a világot,

s ő teremtette láthatatlannak - magát az Urat is.

Sőt, meglehet,

az Úrnak csupán a hangját

teremtette meg, miközben magáról az Úrról s a maga hangjáról is egészen megfeledkezett.

Mert egyetlen teremtő,

s egyetlen teremtés

sem (lehet) teljesen tökéletes.

„Éjjel-nappal ijedt fekete lovakon

ügetünk a koponyánkban.” ***

Kassák Lajos e verssorát valójában Ádám álmodta meg először.

12