Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Szekér Endre: Esszék az irodalomról (Határ Győző: Irodalomtörténet)
Wimbledonban élő költő másképpen írt mint hazai pályatársai az elmúlt időben. Távolsága — erény is volt, az egyéni meglátások forrása. Hazalátogatása Weöres Sándor temetésére, az ott elmondott beszéde felejthetetlen költő-társáról ideillő esszé, vallomás, főhajtás. („Weöres Sándornál a koszorúk-borította felírás mögött egy roppant-rengeteg táblakép jelenik meg, az életmű táblaképe, s Szent Pálnak van a nagyon nagyra egy tündérszép szava — az, hogy végéremehe- tetlen.”) S felidéződik a jelen kötet olvasójában az 1989 novemberi Kossuth-klubbeli költői estje, a vers-szöveg sajátosan egyéni artikulálása, mely lényegében a kötet esszéiben is érződik, és ismert volt a Szabad Európa adásainak versszerető közönsége előtt. Határ az írói szólásszabadságért kiált, a versmondás igézetéről szól, kegyeletteljesen búcsúztatja barátait, szívesen idézi Marcus Aureliust, Montaigne-t, örömmel kiált fel a „pompás” könyvek olvasásakor, a londoni Portobello Roadot idézi Cseres könyve kapcsán, Magyarország felett a költészet védő üvegburáját érzi stb. Az írók és művek között, mellett, közben megszólal az esszéíró Határ Győző, kinek hatalmas munkájából csupán néhány részt idézhettünk. Befejezésül talán legindokoltabb Ács Károly Határ Győzőnek irt versére hivatkoznunk, hisz talán legjobban az ő szavai jellemzik: „Világőrző /határ-győző / püspök-ölő/pünkösdölő / Golgelóghi/holló-ige/hosszú gruja/Holokauszt/ forró-hideg/bosszúujja/hol a halál/híg taknya lóg/hol iszapba/fúlnak a szók/ segíts Szóló/adj hírt Ádvent/néma számba/hangos áment/Vála- szoló!” (Tevan Kiadó, 1991) Szekér Endre 96
