Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szabó Zoltán: Angol furcsaságok

hogy egy nép hol veszti el a szemérmét. A francia a kávéházban, autóbuszon, társaságban, s föltétlenül a földalattin. Az angol csak a zöldben. Mindamellett egy pádon is találok egy szerelmespárt. Az asszony olvas, arca rendkívül, mondhatni figyelemre méltóan csúf. A férfi átszellemült arccal hallgatja a felolvasást. Látnivaló, hogy vak. Időnként boldog pillantást vet a csúf élettársra.

Ezen a helyen négyszáz évvel ezelőtt Nyolcadik Henrik vadászott. A királyi vadaskertet Cromwell adta el annyiért, amennyibe ma egy nagyobb ház kerül. Három vevője a néhai vadaskertbe belépődíjért engedte be a sétálgatókat. Az elődöm, aki angolul írt feljegyzéseket az akkori Londonról, mérgesen meg is jegyezte: „Ezek a sötét fráterek, akik megvették az államtól a Hyde Parkot, nem átallanak egy shilling vámot vetni egy kocsira, fél shillinget egy lóra.” A park közepén tó fénylik ma is. Régebben boldogtalan szerelmesek vetettek véget életüknek itt a Szerpentin vizében. Érdekükben a város már 1774-ben vízből mentőállomást létesített. A mentőállomás ma is megvan, de kevés dolga akad: A tóban e pillanatban egyetlen férfi fürdőzik, edzett ember. Mikor a park szélére érek, megdördül az ég. Visszanézek a rétek és fák fölé. Az ég kék, makulátlan. Még egy dörrenés: ágyúznak. A közelben három hölgy és négy úr kutyájával bajlódik. A kutyák ugyanis nem értik a díszlövéseket. Megint dörren az ágyú. A kutyák, mind a hét, egyformán viselkednek! Befarolnak a gazdájuk lábai közé. Ott lapítanak. A szürke, nagy termetű juhászkutyák, a kemény húsú fényes bőrű daxlik, a spánielek, a pincsik egyaránt. Minden izmukkal a lábakhoz és a földhöz tapadnak. Megint dörren az ágyúlövés. A kutyák, mintegy vezényszóra, tíz centimétert hátrálnak. Az egyik kutyás ember megnyugtatásul a foxijának a füle tövét nyomogatja. De az ettől se nyugszik meg, hátrál. Mindez mulatságos is, bájos is. A négylábúak veszélyt éreznek, kitört háborút, holott csak huszonegy díszlövés pattant fel a levegőben.

Odébb a Piccadillyn idősebb hölgyek gyűjtenek, perselybe. Piros szekfűt tűznek a gomblyukadba. A vakoknak gyűjtenek. Két gyűjtőnek különös sikere van, hogy a világtalanok számára bőkezűbb adakozásra ingereljék azokat, akik látnak: szemkápráztató ruhákba öltöztek! A férfiú rendes férfiruhát visel, csőnadrág, zakó, keménykalap. Ám a csőnadrágra, hajtástól a nadrágtartóig, a zakóra gallérjától aljáig, apró fehér inggombok vannak varrva! Szorosan egymás mellé, ezrével. Az asszony kalapján kék, lila és zöld strucctollak lebegnek. A Bond Street sarkán egy utcai művész muzsikál. Hegedül.

Az ég, a természet és napfény dicsőségére, az utcai hegedűs a Bond Street sarkán, a „Kilencedik szimfónia” futamait hegedülte. A boltok nyitva voltak. Hölgyek és urak fordultak ki és be az ajtókon. A többség jókedvűen, a szép idő miatt. Láttam azonban valakit, aki nyilván megszokásból, a kezét tördelte. A házfalakon a sávos angol lobogó kékje és pirosa lobogott. A dán utazási iroda kirakatában egy koronás női arckép mosolygott. Az ő tiszteletére dördült az ágyú huszonegyszer a Hyde Park fölött: a királynő lett huszonhét éves! Az ünneplés persze nem állítja meg az életet, a boltok kinyitottak, az „Őfelsége könyvesboltja” nevű állami bolt is. A hivatalos könyvesboltban megveszem a „Legkiválóbb Felség” című kiadványt. A „Királynő és a nép” című fejezetben ezt olvasom: „Az előző fejezetek a Királynő törvényes helyzetét körvonalazták. Látni fogjuk, hogy hatalma, abban az értelemben, hogy személyes választásával befolyásolhatja az események menetét, csekély. Sokkal kisebb, mint a miniszterelnöké vagy egy főparancsnoké. Mindamellett természetesnek tűnik, hogy mindezek a legmélyebb tiszteletet neki adják meg. A brit nép úgy véli, közönséges és civilizálatlan volna a hatalom előtt hajolni meg. A királynő léte figyelmezteti a hatalom birtokosait, hogy a hatalmukat ők csupán bizományba bírják, s alárendelve magukat valaminek, ami jelentősebb, mint maga a hatalom. A nép eszményeinek és értékeinek! Ezeknek a Királynő a letéteményese. Zsebre vágom a füzetkét és indulok a vendéglő felé. A zászlók nyújtóznak, a házakat sikálják a koronázásra, a nap süt, a szél cirógató.

* * *

53