Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Guelmino Sándor: Magánapokalipszisok (Részlet egy hosszabb poémából - vers)
ránkszuronykodnak a veszélyeztetettségek ma már kitörölhetjük fenekünket az internacionalizmussal rézmadarak kopácsolnak az éjben ma már lesántult kőrisbogarak bicegnek ha jól emlékszem Csoóritól van e kép talán nem is lényeges hiszen az olvasmányélmények poézis meg esztétika egyáltalán a művelődés salakjai gazdátlan dombokként emelkednek bennünk mint a pályaudvarok fűtőházaiban a mozdonyokból kilapátolt szenes kőzetek ......... tátsd ki a szád levegőbe fagyott kiáltásoktól nem jut előbbre mitöbb meghőköl a hang hidd el így becsszóra mikor készpénznek sem hisznek ott a külvárosok lábánál ott a megroggyant falvaknak szélénél ott a kapualjban és a lépcsöföljárókban huzatos bérházak függőfolyosóin életünk előszobáiban már ott posztóinak ŐK ugrásra készen láthatatlan mégis tapinthatható közelben indulatukat megérted érveiket nem kapaszkodnál leguritanak himbálózik himbálózik egy-egy selyemzsinór a tér pedig sima körülzárt kétdimenziós kit érdekelnek immár a pokolba vezető utaknak jószándék kövei mert hát a mennyekbe vágott csapásokon pörölyözik majd a fogaidat csillámló szegélynek sárga aranyfogat kagylószinü metszők ékes porcelánút vakuló szemfogak szuvas gyökérhibás ínyek terakottja biciklipumpával jó franciakulccsal szétrebbentett fogmadársor így kövezi a pokolból kiűzetés golgotáját
