Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Király László: Mikor a ház kiürül; Marin (versek)
Király László Mikor a ház kiürül Mikor a ház kiürül, eltávozik a vendég, arra gondolsz szelíden: valahol vendég vagy magad is. Süvölt a nagy üresség — a messzire távozók mintha meghalnának: orrukat elvékonyítja a sértődött emlékezet. Hajuk sárgája porszürkébe hanyatlik, halványul szemük barnája-zöldje, lesz selymes hangjukból lemez-sercegés. Mire leülepszik a nagy várakozás előtti csend, a hűvös ürességet hozó homály —fölfedezed: be ormótlan ruhát, félrenyírt hajat viselt, ki itthagyott. Nehéz. És a tér, melynek mostantól nincs határa. Mikor az ajtó leng ezentúl, nagyon kell gondolni valakire, hogy megjöjjön tavaszra, nyárra. Hogy beköltözzék bokrok zöldjébe, s körülfogják szőlökacsok marasztalón. Bazsarózsa-illatú béke, vagy boldogságba fullasztó, mint a fehér liliom. Mikor a ház kiürül, megváltozik a fal, elnémul az óra, huzatként oson át a szobákon a mért hagysz el engem? Mikor a ház kiürül — lehet, hogy élünk, de lehet: nem. Marin a vers vége egy kiló szalámi egy cipötalpalás Marin kocsiját megütötték dehát mindnyájan megütött kocsival járunk igen csakhogy vannak akik mégsem járnak megütött kocsival és az 3
