Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Csorba Győző: Lányaim távollétében; Hűtlenségem; Mint egy könnyű szín (versek)
Csorba Győző Lányaim távollétében Most kellene hogy nincs egyik sem itt bevégeznem az élők dolgait A legfőbbeket mik után meg tudhatnék pihenni tán Hogy visszatérve többé nem velem találnának már mindent nélkülem s a tárgyak s az emlékezet rakná ki bennük képemet S ez hű állócsillagként szüntelen egük boltján ragyogna messze fenn és juthatnának bárhova fakulni nem látnák soha Hűtlenségem Hűtlenségem felejtik? Megbocsátják? Elmartam magamtól az utcák kaleidoszkópjait a napjaimba kéredzkedöket akik dideregtek s meleg csapta meg őket közelemben Tél volt nyitva felejtettem az ajtót Ó vissza-se-fordulva-távozók kiknek még emlékük sem izgat kiknek mint a vízbe rakott téglákon lassan lépkedöknek céljuk van csak útjuk soha (nem tudnak egymásról a téglák) Ő is így ... az ajtó kitárva s kit csalogat hideg szoba?
