Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Visky András: Mesterségem címere
Vi sky András Mesterségem címere Mottó 1. Tulajdonképpen arra vágyom, hogy egyetlen egyszer, egyetlen pillanatra ö legyek. Nádas Péter Mottó 2. Minden való élet találkozás. A találkozás nem térben és időben zajlik, hanem a tér és idő zajlik a találkozásban. Martin Buber B 'űntudatom van — tiszta, paradigmatikus eset vagyok. Azt mondanám, a való világ — erről, a valóról, és a világról, később másként is — kézrekerítő megjelöléseivel szemben védtelen vagyok, szembenézni ezzel és tudomásul venni, számolni vele én csak bűntudattal tudok, ez van nekem kéznél, őseim fölemelkedésein és bukásain edzett magam-vádolása. Ami arra ösztökél — és nehéz nekem is az ösztön ellen rugódoznom —, hogy különösebb felszólítás nélkül megállapítsam felelősségemet az elmúltakért — régmúlt, közelmúlt itt nekem egyet jelent, és különben is: mi az? ami elmúlt? — és a látható, a jelen szélzúgásában meglebbenő függöny, kivágódó ajtó takarásában meg-megmutat- kozó elkövetkezendőkért. Bűntudatom ellen immár, vélem, nem tehetek semmit, velem van, része vagyok s részem, nem áll módomban fölszegni fejem, azt mondani, itt az idő. Vádoltatom és megítéltetem folyamatosan — miért tennék mások? miért kellene tenniök? —, olybá tekintem magam, mint vágó juhot. Ösztöneim szerint való első reagálásom bármilyen természetű felelősség-megállapításra a befelé fordulás, ahol is megmérettetem váltig és kevésnek találtatom minduntalan. Felnőtt korom küszöbén, 75 tavaszán, családtörténetünk sokadik házkutatását kellett odahaza végigélni. A polcokról tehetetlenül és idétlenül szálltak alá a könyvek, szálltak alá poklokra, élettelenül puffantak a padlón. Onnan aztán zsákokba, vesszőkosarakba tuszkolták őket. Láttam akkor, hogy ez így nem jó. Felismertem: a könyvek, ezek a madárszerű lények — albatroszok! — módfelett törékeny élet birtokosai. Aláhullnak a polcok magasából és megsemmisülnek. A férfiak — a matrózi nép, kit ily csíny kedvre hangol — elvonulta után nagy csend maradt vissza a lakásban. Kifordított íróasztalfiókok, üres polcok és papírok, levelek mindenütt a szőnyegen. Felismertem: az írás nem marad meg. Mindazonáltal a történtek után napokig, hetekig a Tischredenek idején apám, 15
