Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Czegő Zoltán: Balatoni lenyomat

Czegő Zoltán

Balatoni lenyomat

JL ohászkodik a fiam. Én már nem. Hétágú jóidőt kíván, perzselőt, és ezt olyan követelőn, hogy abban már benne: — Megadhatja, mégsem jahtot, vagy nyerő lottót! Ennyi csak jár nekünk is!

Én magyarázom neki, elszánt biológusnak, hogy végül is a természethez hozzátartozik az esős idő is, még akkor is, ha a Balatonon akarjuk tölteni életünknek ezt a töredékét.

Néz. Tudja, tűzimádó vagyok, elvetélt matróz, elfuserált úszóbajnok szunnyad bennem —: hát honnan és miért lehet ez a belenyugvás bennem? Néz, mint gyermek az opportunista apát.

Rögtönzők neki, vigasztalom:

Két hétig ülünk Esterházyéknál.

Meglátod, nem élünk spenóton meg céklán.

Ismerkedések történnek puha bársonyon. Kelletik, ha már összeterelődtünk ebben a kis kastélyban „művészlelkek”, vagy ahhoz hasonlók. Ütögetünk a pingpongteremben, labda reped, újért szalad valaki, ez alatt ismerkedik a partnerem.

— Te mit csinálsz most? Hol vagy?

Mondom, eddig itt s itt, ebben meg ebben a szerkesztőségben, ezután majd amott, így alakul. De most olyan különös interregnumban leledzem, mikor abban a redakcióbán már nem, a másikban még nem vagyok. Életemben először munka- nélküli. Helyesebben: állástalan. Munkám, az vagyon, fölösen. Csupán szorgos állásom nincs. Igen remélem, nem sokáig.

Viszont most engem nem regnál senki, én sem uralok senkit, engem sem ural senki. Türelmem a fogyó pénzem függvénye. És egészen különös, hogy most jövök nyaralni, két hónappal ezelőtt, még a békeidőben megrendelt jegyekkel, meg a tizenhárom esztendővel ezelőtt megérkezett Fiócival, ahelyett, hogy állás után rohangálnék. Ennyit a lapjaimról. Kiterített betli.

— Igen, nem tudtam, hogy ott voltál. Ebből is láthatod, hogy azt a lapot nem olvasom.

így a kolléga, és ezzel letudja az ügyemet. Ő azt a lapot nem olvassa, nemlétezőnek tekinti. Na és én?

Ez fájt. Tudtomra adta, hogy . . .

Valóban ilyen magas labdát adtam a játékszünetben, hogy óhatatlanul és ennyire le kellett csapnia?

Aztán egy öregúr billeg hozzá, mondja neki, hogy valamelyik este szeretne beszélni véle, ismerkedni... Én közben gördülök tovább, valamilyen belső szabadesés törvénye szerint. Én itt (ott) valaminek a füle voltam? a fogantyúja? a nyele? Egy olyan fogantyú, mely a nagy testű lényeg elmozdításához szükséges, egyéb semmi? katalizátor, mely lényegileg nem vesz részt a vegyfolyamatban, de elősegíti annak lejátszódását.

6