Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Bártfai Szabó László: Újjászülető történetírás (Szakály Sándor: Hadsereg, politika, társadalom)
letek ... az objektív történelmi kritika próbáját napjainkban már nem állják ki...” — Bizonyos, hogy ma már a szerző másképp fogalmazna . . . A lényeg azonban nem ez, hanem az a rendkívül körültekintő, megalapozott, okmányok, tények, szorgalmas kutatások számszerű adataival alátámasztott megállapítások közlése, ami sorra cáfolja a „katonai elitre” vonatkozó, tudatosan torz, téves, minden alapot nélkülöző korábbi szemléletet és állítást. A szerző különböző statisztikai adatokkal, összevetésekkel cáfolja azt a tarthatatlan korábbi beállítást, mintha ez az „elit” — 400-500 magas rangú honvédtiszt — dzsentri, vagyonos, német (sváb!) — vagy arisztokrata származású, magas fizetést és különböző előjogokat élvező, kiváltságos személy lenne. A korábbi vádak célja nyilvánvaló volt: a m. kir. tisztikar, sőt az egész honvédség tekintélyének lerombolása. A hadsereg és a zsidótörvények. A szerző ezt a rendkívül fájdalmas, a háború vége felé — a német megszállás után — végzetes tragédiába torkollott eseményt a honvédség felső vezetése, általában a hadsereg oldaláról világítja meg. „Szinte teljesen feltáratlan a hadsereg álláspontja, szerepe ...” — írja, ezért igyekszik ezt a hiányt pótolni, anélkül, hogy a katonai vezetés felelősségét csökkentené, de szükségesnek véli (helyesen) a katonai vezetés (általában a hadsereg) „ellentmondásos álláspontjának árnyaltabb bemutatását.” Részletezi az első és a második zsidótörvény politikai és társadalmi előzményeit, tényként állapítja meg, hogy 1938/39-ig a hadseregben nem volt szerepe az antiszemitizmusnak. (Ezt én is igazolhatom, mert nem sokkal ezelőtt — 1937- ben — kezdtem el csapatszolgálatomat.) Ismerteti a zsidótörvények kihatásait a hadseregben, a tisztikar egészének hangulatát, melynek túlnyomó többsége ellenezte, illetve helytelenítette a rendelkezéseket. Rámutat a szerző (sok esetben ismert nevekkel) a törvények végrehajtása során jelentkezett visszásságokra, ismerteti a kivételezéseket, a háború előrehaladtával (német-nyilas befolyás!) egyre súlyosabb, sértőbb, megalázó jelenségeket. Bizonyított, hogy a német megszállás, majd a nyilas terror idején a hadsereg zöme nemcsak részvéttel volt az üldözöttek iránt, de a lehetőségek szerint igyekezett enyhítem (pl. muszos behívásokkal) a deportálás szörnyűségét. A katonai vezetők nagyobb részének álláspontját a németek által elhurcolt Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a vezérkar főnöke fogalmazta meg 1945-ben a szerző által idézett szavaival: „A zsidókérdés a hadseregre katasztrofális hatással volt”, mely által „ ... az egész hadsereg fegyelme alá lett ásva.” A „hadüzenet”. Egy minisztertanácsi jegyzőkönyv margójára. Éppen 50 esztendeje, hogy bekövetkezett „A magyar tragédia kassai nyitánya”. Ilyen címen jelent meg 1985-ben Münchenben az ott élő Bor- sányi Julián egykori hadmérnök törzskari alezredes — aki részt vett annak idején a helyszíni vizsgálaton — vaskos dokumentumkötete, mely itthon ez ideig kiadásra nem került. A „nyitányt” követte másnap — ahogy azt a köztudatba felelőtlenül „bedobták”, a Szovjetunió elleni „hadüzenet”. Szakály Sándor idézőjelbe tette ezt a szót, ugyanis nem volt „hadüzenet”, hanem „provokálatlan légitámadások” (bombázás és a körösmezei gyorsvonat elleni repülőtámadás) miatt „beállt a hadiállapot” Magyarország és a Szovjetunió között. Ennek deklarálása nem volt „törvénytelen”, a képviselőházban azt a képviselők ellenvetés nélkül elfogadták. A szerző ismerteti a vonatkozó 1920. évi törvényeket, azok eddigi felületes értelmezését, valamint — még a bombázás napján — „sebtében” összehívott rendkívüli minisztertanácsi ülésről készült két, egymástól eltérő (!) jegyzőkönyvvari- áns máig is tisztázatlan kérdését. A háborúba lépésünk egész „ügye” szerteágazó, bonyolult, legújabbkori történelmünk talán legfontosabb mozzanata. Nem egyszerűsíthető le egy tisztázatlan bombázásra, egyetlen napon történt politikai reagálás vizsgálatára. Még kevésbé a háború utáni politikai demagógia idétlen, valótlan, lelkiismeretlen, haza- és nemzetellenes szólamaira! Bár igen fontos tényeket közöl Szakály Sándor rövid áttekintésében, éppen az előbb mondottak miatt nem volt helyes egyetlen — utolsó — mondatában összesűrített véleményt alkotnia. A nemzet felett „a halálos ítéletet” mások, másutt, máskor mondták ki, nem is egyszer . . . A második világháborús magyar katonai vezetés összetétele. Tények és adatok. Kiemeli bevezető soraiban a szerző, hogy a magyar katonai vezetés szerepét alig vizsgálták a háború után, ha igen, csak egyes személyeket és minden esetben tudománytalan (politikai indíttatású) módon. írásában 35 név szerint felsorolt, a legmagasabb és legfontosabb katonai posztokat betöltött vezérezredes pályafutását, tevékenységét, a háború előtti, alatti magatartását vizsgálja. Kitér a háború utáni megalázó, csaknem minden esetben igazságtalanul meghurcolt, elítélt (több esetben kivégzett) személy sorsára. Mindezt a már említett, a „katonai elitről” szóló munkájához hasonló alapossággal, tények, adatok sokaságával tárja az olvasó elé. Meg kell azért jegyeznem, hogy 93
