Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Tüskés Tibor: A megosztott élmény öröme (Szekér Endre: Erős várunk a vers)

történet; fontosabb az, ami belül megy végbe. Ugyanakkor mindvégig megvan a szoros kapcso­lat a külső történések és a belvilág között. Talán az iméntiekkel függ össze, hogy szerkezetileg egységesebb, zártabb ez a mű, mint a Titkos fegyverek. Olvasmányként ezáltal emészthetőbb; persze nem könnyebb, csak más. Öntörvényűbb- nek is mondhatjuk. Egy jellegzetes részlet, mely érthetőbbé, érzé­kelhetőbbé teszi ezt a világot: „Annyi baj szakadt ránk, a történelemre gondolni nem jutott időnk, csak költészetként érzékeltük néha. Bennünk volt, zsigerileg, akár a szerelem, öntudatlanul és szótlanul, csak alkalom kellett nekünk és minden más jövevénynek, máris feltört belőlünk, neve­ket, évszámokat suttogtunk vallomásként.” Azt igazolja így Csíki, hogy a túlélési szándék mellett az embernek értelmeznie kell a viszonyokat, kö­vetkezésképpen a tudatosan élő embernek van több esélye a túlélésre. Abban a világban, mely­ben a legintimebb magánéletbe is beleüti az orrát a hatalom ... A harmadik mű, az Adam Adam tragikomikus kezdete: „Tegnap zöldre festettem a füvet. Ma éjjel a fenyőfákat dukkózom.” Bizony mindez csak Romániában történhetett meg, mint ahogy a zsamokölő rögeszméje se igen születhetett vol­na meg máshol a közelmúlt Európájában. Csíki László számára ez az egyszerre döbbenetes, szá­nalmas és abszurd világ jó alkalom arra, hogy lélektani mélységeket ragadjon meg. így min­denképpen hiteles rajzot kapunk egy ördögi és pokoli világról, illetve annak agónia előtti állapo­táról. Élvezetes, lebilincselő olvasmány is ez a regény. Nem feledhetjük persze az egyik alap­igazságát: „Gyerekeinket legelőször erre kellene megtanítanunk: beszélni a zsarnokságról.” E mű bizony beszél róla. Beszél a „magasztos szenny­ről”, az utóbbi évtizedek legelképesztőbb euró­pai diktatúrájáról. És beszél, igen sokat beszél a „nagy Ő”-ről, akinek a tiszteletére képtelenebbnél képtelenebb dolgokat kényszerül végrehajtani a kisember. Tanulságos Belfegornak, a titkosrendőrnek kétes szerepe. Hősünk nyakára jár, végzi csöppet sem nemes munkáját, ám érzékeljük, látjuk rajta, hogy ténykedése nem mélyről jövő. Csíki érde­me, hogy erről a tragikomikus világról úgy szól, hogy nem él vissza a lehetőséggel; a (részben) eltűnt viszonyokról úgy fest képet, ahogy az író­nak érdemes. A felszín alá nyúl, s egy megtöre­tett sorsú ember szemüvegén át láttatja a kort. A zsamokölő rögeszme persze önmagában is jó lehetőség minderre. Csíki László három kisregénye az utóbbi esz­tendők legfigyelemreméltóbb magyar prózai mű­vei közé tartozik. (Magvető) Bakonyi István A megosztott élmény öröme Szekér Endre: Erős várunk a vers Boldog az a közösség (város, szellemi műhely, irodalmi folyóirat), amelyik olyan munkatársat (organizátort, irányítót, tanárt, szerkesztőt) vall­hat magáénak, mint Szekér Endre. „Szerepe”, sorsa, hivatása, vállalkozása, rendeltetése nem előzménytelen Kecskeméten. Hogy csak a köz­vetlen előtte járók közül említsünk nevet, a vele lélekben talán legrokonabbak közül Orosz Lász­lóra hivatkozhatunk. Amit Szekér Endre Orosz Lászlóról ír, immár róla is elmondható: „Katona József városában, Kecskeméten, hosszú évtize­deken át élve, szerényen, halkan, jelentős élet­művel gazdagodva bizonyítja, hogy lehet tanár­ként, tudós irodalomtörténészként is teljes életet élni, Németh László-i minőséget teremtve a tan­órák üvegharangja alatt.” Talán csak a „tudós irodalomtörténészt” kellene „fölkészült kritikus­ra”, „érzékeny szerkesztőre” fölcserélni a mon­datban. Ugyanis Szekér Endre élete, munkássá­ga is két végén égő gyertya: a feleltető, prelegáló, dolgozatjavító tanár, és az élő irodalomra figyelő szerkesztő, kritikus lángja fogyasztja. Mindkét tevékenységet ugyanaz a cél hevíti: az irodalmi ismeret és tudás közvetítése, a megszerzett és átélt élmény továbbadása. Szekér Endre literá- tus, könyvszerető, református lelkész család sar­ja, eszmélése óta könyvek veszik körül, s ma is könyvek, kéziratok, írók között él. Ennek a leg­jobb értelemben vett tanító, élményközvetítő irodalomszeretetnek könyvtestben megjelenő eredményei Szekér Endre önálló munkái: az Ér­ték és írás (tanulmányok, jegyzetek, Kecskemét, 1981), a Hagyomány és újítás mai költői nyelvünk­ben (Tankönyvkiadó, 1989), valamint a most napvilágot látott, az ismert zsoltár kezdő szavait és az egyik Kosztolányi-kötet címét egyszerre idéző könyv, az Erős várunk a vers (Kecskemét, 1991). A kötet jobbára elegyes írásokat, alkalmi, szer­kesztőségi feladatokat megoldó kritikákat, kötet megjelenésére, évfordulóra, születésnapra, halá­lozásra írt jegyzeteket tartalmaz. Mindez azon­ban nem minősítés, nem értékelés, hanem puszta leírás és jellemzés. Egyfelől ugyanis Szekér End­re alkalomra született írásai sosem alkalmiak, nincs rajtuk a lecke izzadtságszaga és kényszere- dettsége; a feladatot mindig igényesen, lelkiis­meretesen, a téma színvonalán oldja meg. Másfe­lől ezekből a különféle, főképpen vidéki folyóira­toktól érkezett szerkesztőségi megbízásokra, ren­88

Next

/
Thumbnails
Contents