Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Európa arcáról álmodom - Lőkös István: Miroslav Krleža Zászlói
életben maradtam, kizárólag és csupán neki köszönhetem. Ez iránt az ember iránt sohasem voltam hálás, sem konvencionális, sőt ellenkezőleg, igen gyakran goromba és igazságtalan, de látja, sok olyan dologban, amilyenben az emberek hatalmas tömege lator, ő mindig úr volt. Az anyagiak tekintetében, igen, ne csodálkozzék, ezt különösen hangsúlyozom, pénz tekintetében ő tiszta lélek, fölényesen közömbös minden iránt, amit, nemtelen értelemben, kísértésnek hívnak, voltaképpen naiv lélek, nem túlságosan intelligens, s nélkülem egyetlen lépést sem lett volna képes tenni, semmit, én pedig arra, hogy mindazt a jót, amivel megajándékozott, illoyalitással viszonozzam, nem voltam képes, s így, amint látja, rezignáltam, igen, rezignáltam.” Ott van a regényben az Ady—Léda viszony néhány további mozzanata is, olyanok, mint az érzelmek szenvedélyessége, a szüntelen civakodás, a készülő szakítás, majd az „elbocsáj- tó szép üzenet” kölcsönös manifesztálása és — ötletes írói leleménnyel — az Ady személyiségéből származó, s itt Annára ruházott önpusztító hajlandóság: az alkoholfogyasztás s a gyógyszerek — mint a nehéz szituációkból való átmeneti menekülés lehetősége, eszköze. Kamillnak Anna iránt táplált érzelmeit a „pogány és gonosz szenvedély” diktálja; távollétük idején „drámai levelezést” folytatnak, amely „még jobban elmérgesíti” az „amúgy is idegesen feszült viszonyt” kettejük között; Anna külföldi utazása idején „Baranyai építész” úr felbukkanása a féltékenység magvait hullatja el — nem is alaptalanul —, s emiatti vívódásai nyomán „ . . . hiábavaló régi cívódások újulnak fel benne, amelyek . . . már barátságuk első napjától folytak, anélkül, hogy bármi is tisztázódott vagy magyarázatot lelt volna,.. . balatoni kirándulásuk . . .” is „ . . . hangos veszekedésben telt el, az ismert téma jegyében: . . . vagy elválik Anna, vagy szakítanak egymással, de lám, Anna nem vált el, s nem is szakítottak ...” Hosszú vívódás, készülődés után végül megszületett Kamill „elbo- csájtó szép üzenete” is (amely persze korántsem volt szép, még kevésbé költői), egy szűkszavú levél formájában, hogy aztán nyolc esztendő múltán véglegessé fogalmazódjon egy hosszú éjszakán át tartó dialógusban, amikor a férjével Amerikába induló Anna maga is azért megy Zágrábba, hogy egykori szerelmétől végleg búcsút vegyen . . . Csipkeszem ű 61
