Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Legenda Kálnoky Lászlóról (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)

megkérdeztem Lacitól, milyen hangja van a cölöpmadárnak? És akkor Laci bemutatta, fergeteges sikerrel. Na de a történet, amit el akarok mondani, az az, hogy mentünk hazafelé késő éjjel, és vártunk a villamosra. Én akkor a Móricz Zsigmond körtéren laktam egy poloskás, svábbogaras albérletben, Laci meg a Mészáros utcában, és vártuk az utolsó 63-ast. Egyszer csak a járdaszigeten megjelent egy bőrdzsekis tagbaszakadt fickó, megszólított bennünket, azt kérdezte, mikor jön az utolsó villamos? Valamit mondtunk rá, ő meg: vigyázzatok, át ne merjetek verni, lerohadt a motorom Budaörsön, és ha nem jön a villamos, beverem a pofátokat, majd megtudjátok, ki ez a Torma III. És felemelte az öklét, ami akkora volt, mint mondjuk az Iván feje, és olajtól fénylett. Rettenetesen megijedtem, én legalábbis megijedtem, Laci viszont felhasználta a sportbeli jártasságát, és egy pillanat alatt felmondta az egész családot. Hogy Torma II. nem tudom hányban csehszlovák bajnok volt, ismerte Torma I. nevét, bár ő kevésbé jelentős ökölvívó volt, de maga Torma III. is volt, Laci pontosan tudta, első vagy második helyezett a magyar bajnokságon. Ettől Torma III. nagyon megenyhült. Részeg volt egyébként. Utóbb Laci elmesélte, milyen tervek futottak át az agyán, ha Torma III. irtózatos öklével meg akar bennünket fenyíteni. Azt gondoltam, mondta Laci, hogy Torma III. már meglehetősen koros az ökölvíváshoz, de még mindig meglehetős ütőerőt képvisel. Ha megpróbálunk elszaladni, könnyen pórul járhatunk, mert a részeg ember tud egyenesen fúrni, és utolérhet. A következő ötlete az volt Lacinak, hogy „fejjel nekiszaladok a gyomrának, talán sikerül ledöntenem, és akkor egérutat nyerhetünk.” A tervek kivitelezésére hála istennek, nem került sor, de az efféle tervezés jellemző volt Lacira. Hogy megint egy másik történetre térjek rá: egyszer eltűnt egy macskája, már nem tudom, a Kiscica-e, a Szüri-e, Laci nyomozását siker koronázta, rájött, hogy egy Bagyu csúfnevű szomszéd hentes volt, ha jól emlékszem, fogdossa a környéken a macskákat. Laci átlátta, hogy ő testi erőben nemcsak Torma III-mal nem veheti fel a versenyt, hanem ezzel a Bagyunak nevezett macskatolvajjal sem. Álmatlan éjszakákon dolgozta ki a bosszútervet: odaáll a kerítéshez, kőkerítés volt a Mészáros utcai udvarban, és ott fog leselkedni akár éjfélig, vagy hajnalig is. Amikor aztán jön Bagyu, a macskatolvaj, és megfogja a két kezével a kőfal tetejét, ő egy rugós sámfával fog rácsapni a kezére, mert ahogy mondta, „magam nem dicsekedhetem valami nagy testi erővel, de a rugós sámfával igen nagyot lehet ütni.”

Mándy Iván: Voltak ezek a játékok az Ágnesnél, színhely ugyanaz, szereplők nagyjából ugyanazok, hát én egyet utáltam, a játékot.

Lator L.: Ez a szekreter.

Mándy I.: Szekreter. Műveletlenségem súlyos volt. Némi szerepet játszott a dologban, volt egy ága az életemnek, amibe úgy éreztem, hogy belekapaszkodhatok, és itt aztán aratni fogok, ez a futball. Fölvetettem egy futballistának a nevét, hogy ki volt az, nem híres játékos, úgy éreztem, hogy helyzetemmel csúnyán vissza is élek. Ki volt az a játékos, kérdeztem a társaságot, akit a csapat tagjai egymás között Trakkernek hívtak, nem vártam választ, gondoltam aratok, egy fél másodpercnyi csend, megszólal a Laci, Pósa. De még soha nem éreztem azt, hogy megvet, miért vetne meg, talán azt mégse, de akkor valahogy úgy éreztem, még várt egy pillanatig és újra megszólalt, Csintalan, Marik, Pósa. Megsemmisültem. Ez nem is a Ferencváros, hanem a Ferencváros B, az FTC.

Cora E.: Én közben mindig arra gondolok, hogyha egy kicsit azok az ötvenes évek lezserebbek lettek volna . ..

Mándy Akkor nem lettek volna ötvenes évek.

Cora E.: Igen, de akkor az nagyszerű, hogy Laci fordított, és ez is használt, meg az is használt, de azért őbenne annyi játékosság és fantázia volt, nekem van egy olyan érzésem, hogy talán ennyi nyomás nélkül, és ennyi szegénység és mindenféle körülmények nélkül is, talán az ő gyenge egészségével is, többet tehetett volna. Őbenne rengeteg lehetőség volt, és nem ő az egyetlen. Ezek az emberek mind annak ellenére sziporkáztak.

Kálnoky Lászlóné: Azt mondotta a halálos ágyán, hogy ugyanazt mondhatja el, mint Bartók, hogy tele poggyásszal megyek el.

25