Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Legenda Kálnoky Lászlóról (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
Legenda Kálnoky Lászlóról Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa M < .-L. V -M.ándy Iván: Úgy érzem, hogy most is itt van és valamiképpen együtt vagyunk. De én önző ember vagyok, azt mondom el, hogy kitől mit kaptam. Mit kaptam én Kálnokytól? Hát bátorságot. Nekem valami ősi élményem volt a kísértetek a házban, a ház kísértetei, de úgy évtizedekig nem mertem megírni. És egyszer Laci beszélt a kísértetről, akivel együtt lakott még a Józsefvárosban. Azt mondja: tulajdonképpen szelíd, nett kísértet volt, ahogy ő mondta, szinte finom, de olykor kissé pimasz, kissé szemtelen. Abból tudta meg, hogy ott van, hogy hamut talált az asztalán. A redőny rosszul volt lehúzva, az ajtó nem volt rendesen becsukva, s a kísértet mindig eltávozott. A kísértet a falon keresztül közlekedett, és nem volt nappala és nem volt éjszakája, úgy egy időben volt. És akkor én kiástam magamból azt, amit tényleg sokáig nem mertem megírni, hogy meg lehet ezt írni, meg lehet ezt írni, és akkor eljutottam az én kísérteteimhez, akik nem laktak nálam ugyan, nem volt olyan jó lakásom, vagy mi a fene, vagy engem nem kedveltek annyira, de úgy átvonultak a szobákon. Lator László: Az Iván elbeszéléséből az derül ki, hogy Kálnoky Laci kísértetlátó, misztikus hajlandóságú ember volt, de akik ismerték, azok tudják, hogy Kálnoky a világ legjózanabb, legracionálisabb, legpedánsabb embere volt. Ez a költészetére is jellemző, olyan furcsa nyelven írta meg egyébként borzongató és kísértetes élményeit is, minthogyha mondjuk ő is a Code Napoléon-t olvasta volna versírás előtt. De egyébként is kétkedő, logikus elme volt, ha az ember beszélgetett vele egy kicsit, azt hihette, hogy egyáltalán nincs fantáziája. Ezzel szemben Lacival kísérteties dolgok történtek, amiket később meg is írt a Homálynoky Szaniszló történetei-ben, vagy Egy magánzó emlékiratai-ban. Ezek nem kitalált történetek voltak. Mándy I.: Azok a legrémesebbek Lator L.: Azok a legrémesebbek. Amikor felköltöztek az anyjával Egerből Pestre, a Mészáros utca 30-ba. A bútorok, gondolom, Egerből kerülhettek oda, mert olyan nagy idomtalan úri bútorok voltak, aminek helye lehetett egy vidéki, jómódú házban, de abban a kis társbérletben, ahol Kálnoky Laci az anyjával lakott, valahogy ormótlanok, otrombák voltak. Volt egy nagy pohárszék, egy nagy szekrény, és amikor berendezkedtek (négy napig rendezték azt a kis lakást), lefeküdtek, egyszer csak arra ébredtek, hogy irtózatos csörömpölés és csattogás hallatszik a szekrényből, a pohárszék felől, Kálnoky Laci rögtön nekilátott kideríteni, hogy mi történik, nem talált semmit, reggel is csak egy kis, egy gyufaszálnyi fadarabot látott a földön, de az egész csörömpölést nem lehetett megmagyarázni. Meg is írta egyébként ezt egy ironikus hangütésü versben, csak azért mondtam el, hogy ennek a történetnek is, mint annyi másnak, az elhajlott kanálnak például, hitele van. Kálnokyban a józan értelem nagyon jól összefért ezzel a furcsa, misztikus atmoszférával. Domokos Mátyás, Cora Erzsébet, Kálnoky Lászlóné, Lator László, Mándy Iván, Réz Pál, Szántó Piroska és Vas István emlékezései 18
