Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Mátyás István: Kegyetlenül komor világ ( Mátyás B. Ferenc: Szabadon választott megtorlás)
kelet-európai emberi lehetőségek korlátozottságának riasztó tablóját, azt a dermesztő körbekerí- tettséget, amely még óvó gesztusaival is lehúz, béklyóz, torzít; amelyet képtelenség széttörni, csak belegabalyodni lehet, elnyomorodni benne. Az eredményesség érzete legföljebb ha pillanatokra adatik meg Zdenkónak, s csip-csup sikerei is javarészt életpótlékok, mesterséges mámorok, pótcselekvések formáját öltik. A kordában tartott szabadságvágyó lélek szárnyaló fantáziája is groteszkké deformálódik a lerántó valóságban, a létezést a mocsárszerű világ nyúlós ragacsa ejti foglyul. És nemcsak a Zdenkó-félék lesznek az örvényben alámerült tehetetlen áldozatok, a korlátokat fölállító buzgók is ugyanilyen sorsra jutnak, ahogyan az Anya ismeri föl a kisregény végén: „Ma már tudom, egész életemben egy piros ideológiai léggömbre vadásztam, s amikor eltaláltam, nem maradt belőle más, mint egy haszontalan rongyadék”. Mátyás B. Ferenc úgy láttatja a környezettől, a viszonyoktól megszabadulni akaró, végül a környezetének és a viszonyoknak abszolúte kiszolgáltatott Zdenkó hínáros világát, ahogyan az ösztönösen szelektáló emberi észlelet működik; van, amit fontosnak tartva részleteiben és alaposan megfigyel, egyre mélyebbre hatolóan körbejár, precízen leír; mást éppen csak érzékel, benyo- másszerűen regisztrál; megint mást kihagy, elfelejt, elsiklik fölötte. Ez a váltogatott és válogató látásmód természetesen a jobb sorsra érdemes fiatalemberé, aki a maga alkata, neveltetése, vér- mérséklete és észjárása szerint néz és ítél. S bár erős az elszánása, hogy szuverén személyiségként ítélkezzék és döntsön, az öröklött és készen kapott béklyók beszűkítik szemhatárát, befolyásolják gondolkodását, ezért dönt az eleve kudarcra ítéltetett szökés mellett. Az elvtelen alkalmazkodáson kívül ugyanis jobbat elképzelni sem tud. Képzelete korlátáit is tehát az a társadalmi-politikai rend szabja meg, amelytől meg akar szabadulni — mielőtt beleőrülne a szabadulás lehetetlenségébe. A szubjektív látás természetesen más képet közvetít, mint a valóság objektív teljessége. Azaz: némely részletet fölnagyítva, más szegmentumokat elnagyoltan érzékelve, és kivált gyakran mozgalmas jeleneteket is állóképben rögzítve. Ez a kimerevítéses technika Mátyás B. Ferenc írói módszereinek egyik legfontosabbika és atmoszférateremtő erejének titka. Áttetsző rétegfölvételeket készít a mocsári élővilág pará- nyoktól nyüzsgő embertenyészetéről. A Zden- kóval történtek leírására és a lelkében zajló folyamatokra ugyanis hármas osztató irályt választ: az elbeszélő részek harmadik személyűek, szaggatott narrációban adva elő; a kurzivált szavak, félmondatok, töredékek — valamennyi lényegre- törő megállapítás — Zdenkó egyes szám első személyű észleleteinek summái; míg az idéző- és zárójeles passzusok a történet, a gondolatok elágazásaira, más irányú tér- és időbeli kiterjedéseire utalnak. E három rétegű elbeszéléstechnika alapvetően mégis egységesen személyes hangolt- ságú, az objektivitásnak még a látszatát is kerülni igyekszik az író, s ez lehetőséget ad a változatos stílusrétegek, prózai alakzatok alkalmazására. A realizmus alaphálózatába szövi a groteszk, a szürreális és a naturalista ábrázolásmód szálait, amelyek epikus tartalmi elemeikkel pókfonálként gubancolódnak rá a főhős végül már idétlen vergődéssé váló mozdulataira. így fonódik össze — szó szerint is — tárgy és megformálás a modem (erdélyi) magyar próza jelentős teljesítményeként ( Szépirodalmi Könyvkiadó ) Mezey László Miklós Kegyetlenül komor világ Mátyás B. Ferenc: Szabadon választott megtorlás Tulajdonképpen alig ismertem valamit Mátyás B. Ferenc írásai közül, míg éppen fél évtizede át nem települt családostól Magyarországra. Olvastam a Bukarestben, 1982-ben megjelent A játékember című regényét, s időnként Erdélyből valahogyan átjutó lapokban néhány novelláját. De gondolom, így voltunk ezzel csaknem mindany- nyian, mai magyar prózát olvasók. Hosszú ideig körülbelül ennyit engedtek meg a körülmények. Már Budapesten jelent meg Yogi című kisregénye (1988), valamint fáradtEden című, kisregényt és elbeszéléseket tartalmazó kötete. Nos, ez utóbbi ízelítőt ad teljes írói munkásságáról. (Romániában 1980—1984 között megjelent Légyfogás kézzel és csapóval, Sorsátültetés, Egyszemélyes társasjáték és Valószínű történetek című elbeszéléskötete.) Tulajdonképpen megrajzolja az alkotói portrét. Mit mutat ez a kép? Egy szókimondó, sorait vállaló irót, aki meggondolásból sem, félelemből sem hajlandó hallgatni. Mint ahogy azelőtt sem, ott, az előző élet-színtéren sem. Az önmaga által megélt sorsot, élethelyzeteket mutatja föl az utóbbi évtizedekből; de ez vele együtt nagyon sokaknak a története az erdélyi tájakon. A megalázottság, a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság eseteit tárja elénk, amelyet any- nyi millióan kénytelenek még mindig elszenvedni az egész világban, az űrkorszak idején. Tulajdonképpen ettől (is) egyetemes érvényű és rangos irodalom Mátyás B. Ferenc eddigi életműve. 92
