Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3. szám - Romsics Imre: „Nem jön velünk, tanító úr? Jut még magának is egy kapa.” (Beszélgetés a 60 éves Fehér Zoltánnal)

— Van az önkéntes gyűjtők mozgalma, amit Morvay Péter szervezett. Kétévenként tartanak Önkéntes néprajzi és nyelvjárásgyűjtők tanácskozása címmel összejöveteleket. Ezeken mindig részt veszek, s vagy előadást tartok, vagy a szabad fórumon szólok hozzá a néprajzi problémákról. Az egyik szabad fórum alkalmával a pedagógusképző intézmények néprajzi oktatása érdekében szóltam, s írtam is a Felsőoktatási Szemlében. Zsámbé- kon és talán Sárospatakon van erre akarat, de már máshol nemigen hallottam. Ezeken az összejöveteleken sok jóbarátra tettem szert, s mindig ösztönzést és irányvonalat adott a munkához.

— Hogy látod a néprajznak az útját?

— Közismert az a hasonlat, hogy a latinság elmúltával a klasszika filológia nem múlik el. A népi kultúra felbomlása után, a néprajztudomány által összegyűjtött hatalmas anyagnak is részét kell képeznie az általános nemzeti műveltségnek. Az anyaggyűjtés lassú lehetetlenné válásával azon kellene most már gondolkodni, hogyan váljon az összegyűjtött anyag az emberek tudatának részévé. Lehetetlen a paraszti származású kultúranyagról úgy beszélni mint bundaszagú, mint kiverni való, mint retrográd dolog. Legbecsmérlőbb minősítés a gyerekek számára: te hülye paraszt. Ezt a felfogást kellene megszüntetni, tudatosítva azt, hogy a parasztság évezredeken keresztül kitermelte a maga kultúráját, eltartotta magát, eltartotta a nemzetet, biztosította a nemzet fennmaradását. Olyan magasrendű kultúrát teremtett, fontos előírásokkal, etikettel és normarendszerrel, amilyen nem csak az arisztrokrácia körében tapasztalható.

— Úgy látod, hogy a népi kultúra eltűnőben van?

— Én úgy látom, hogy eltűnőben van, de ennek jelen kell lennie az emberek tudatában. Nem fognak rámás csizmában járni, bár én magam sose felejtem el, főiskolás koromban azzal botránkoztattam meg az évfolyamtársaimat, hogy csizmásán jelentem meg.

— Azonosítod a parasztság kultúráját a népi kultúrával?

— Hát látod, azt hiszem, ezt kell mondanom. Nem igaz az, hogy a dolgozó osztályok kultúrája, az más. Én jártam olyan vidéken Borsod megyében, ahol bányászok és gyári munkások élnek. Ott a régi munkások — tehát nem háború utáni fölfuttatott parasztból hirtelen munkássá lett munkások — is kialakítottak valamiféle hagyományt. Főleg német, cseh és morva hagyományok továbbvivői ezek a bányászok és gyári munkások, de ez gyökerében más, mint a paraszti kultúra.

— Hogyan látod az általános iskolában és a főiskolán a néprajzoktatás lehetőségét? Mit lehetne csinálni? Lehet-e egyáltalán valamit kezdeni? Ha igen, milyen formában?

— Föltétien, föltétien szükséges volna. Én a főiskolán külön stúdiumnak képzelném el a néprajzot. Kellene tanítani az anyagi kultúrától kezdve a szellemi kultúráig az egész néprajzi anyagot. Ezzel egy bizonyos szemléletet kapnának a tanítók, amelyet alkalmazhatnának szinte minden tárgynak a tanításában, de különösen az irodalomban, az ének-zenében, a rajzban és a technikában. Mindenképpen valami nemzeti öntudatot sajátítanának el ennek keretében. Az általános iskolában pem külön stúdiumnak képzelném el a néprajzot, hanem beleolvasztva az egyes tantárgyakba. Tehát néprajzi érdekességekkel kellene színesíteni a történelemtől kezdve az összes tantárgy tanítását. Még a testnevelés órán is jó volna, ha futballozás helyett egy népi sportot, mondjuk a métát játszanák. Énekórán nemcsak énekelni, hanem azt is megmondani, honnan való az a dal. Milyen tájegység az, mi annak a tájegységnek a nevezetessége, néhány képet bemutatni róla, esetleg prózai vagy népköltészeti alkotást. A népnek a múltjáról valamit megemlíteni. Lehetetlen az, hogy a gyerekek ne tudják kik azok a székelyek, a jászok vagy kunok, egyáltalán az etnikai csoportokról ne értesüljenek. így látom. Erre viszont a tanítók nincsenek felkészülve.

— Éppen erre készültem rákérdezni. Nagyon sok néprajzi anyagot helyeztek a tankönyvekbe, de legtöbbször apróbetűs részek, otthoni feladatok. Ha nem olyan érdeklődésű a tanár, akkor teljesen kimarad.

— Én minden egyes új dal tanításakor — most is tanítok általános iskolában is — az előbb említett jellegű beszélgetést tartok. Fel lehet kelteni a gyerekek érdeklődését. Vagy például betanítok pünkösdölést hiteles dallamok, szövegek, koreográfiák alapján és előad75