Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Legenda Berda Józsefről (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
Tatay Sándor: Berdával valahogy úgy alakult, hogy a vele való találkozásaim és a közös élményeim négy helységre oszthatók el. Pécsett kezdődött ez, még a ’30-as évek elején volt, mikor Weöres Sándor, Takáts Gyula, Grandpierre Emil is oda tartozott, tehát volt irodalmi élet, többször megjelent Berda József is. Az előbb itt szarvakról szóltunk, de nekem szárnyak jutnak eszembe, írtam is egy elég hosszú elbeszélést „Berda az angyal” címmel. Angyalszárnyakkal őt voltaképpen a Weöres Sanyi ruházta fel, mert beszélgettünk . . . hogy Berda Józsi majd jönni fog, és azt mondja, hogy Berda az angyal, megkérdezte valaki, hogy hasonlít az angyalokhoz? „Nem. Angyal”. Azt mondja, — hát mégis, milyen, mert többféle angyal van. Mihály angyal? vagy micsoda? — Nem, Berda angyal. — Valóban angyali volt, ha kicsit néha túl férfias, egy kicsit pajzán is volt. Az a légkör, amiben ott együtt töltöttünk néhány napot, vagy egy hétig is ott volt Berda Jóska, nagyon érdekes volt. A személye összehozta az ottani írók és leendő írók társaságát, aztán meg nagyon jó volt neki az, hogy Weöres Sanyinál lakott. Weöres Sanyi egy hentes házában lakott, ott bérelt lakást, viszont a másik barátunk, Kocsis Zoltán kanonok volt. Ez a két ellentét, de mind a kettő, a hentes is, a kanonok is jelen voltak az ő költészetében. Kovalovszky Miklós: Nagyon szívesen járt ki a piacra, a piaci árusokat, kofákat jópajtásként üdvözölte. Ha nem vásárolt is tőlük, de mindig megnézte, mit árulnak, beleszagolt az illatosabb holmikba, gyönyörködött a szép gyümölcsben, a szép paprikában és főként a szép kofaasszonyokban, akikhez elragadtatott verset is írt. Szerencsére nagyon sok fénykép maradt róla, úgyhogy az utókor hiteles képet kaphat arról, milyen volt Berda Jóska. A fiatal koráról fennmaradt képek egy daliás és nagyon rokonszenves, azt mondhatjuk szép, fiatal férfit mutatnak. A korosodással azonban ez a ragyogó ifjúság elég hamar elmúlt róla. És már úgy 35-36 éves korában, mikor megismertem, egy bibircsókos, kerek képű, eléggé lomhán, nehézkesen mozgó, jól megtermett, de már hajlottan járó, tehát magát elengedő embernek mutatkozott. A viselete pedig annyira jellegzetes volt, hogy szinte minden emlékező pontosan rögzítette. Kora tavasztól késő őszig rövid turistanadrágban járt, ha hűvösebb idő volt, akkor még turistakabátot meg viharkabátot vett magára. Egy ütött-kopott turistakalap volt a fején, ebben járt a városban is, és egy zsíros aktatáskát hordott magával, amelyet ő állítólag, büszkén emlegette, Kosztolányitól kapott. De hát az már kivetkőzött eredeti mivoltából, mert hiszen nemcsak a kéziratait, könyveit hordozta benne, hanem a borosüveget is természetesen, azután vöröshagymát, liptai túrót, szalonnát, kolbászdarabokat és az elmaradhatatlan kvarglit. Hován László: Újpesti iparosok voltak azok, akik napi egy-két pengővel támogatták, ha mondjuk egy szabó, vagy egy cipész kikészítette az egy pengőt az asztalra, nem kívánta azt, hogy itt a kuncsaftokkal, vagy valakikkel is egyáltalán értekezzen, mert ő a maga humorával azért csiklandós volt, szóval egy kicsit triviális volt, na. Volt itt egy fényképész, aki a Tizian nevet vette fel, és volt egy másik, egy cipész, aki szintén egy-egy pengőt kitett oda. József Attilával ő összekerült itt. Itt árulták József Attilával az egypengős verseket, Berdának a baráti körében. Bementek valamelyik üzembe, ahol Berdát ismerték és egypengős verseket adtak: sokszorosított volt, nem kézírás. Nagyon sok mindent lehetett venni, egy pengőért. Tejes kifli 2 fillér volt abban az időben. Jóska elvitte Attilát ide, oda, amoda, és egyszer csak a rádióba behívták őket, József Attila és ő szerepelt, akkor én még nem ismertem őt, csak ezeket elmondta, és akkor kaptak 50-50 pengőt. Megvacsoráztak jól Attilával, a portán találkozva megvárták egymást, és elmentek, megitták ezt a kis gázsit. Ő füzeteket adott ki, részben az újpesti kisiparosok kis adományaiból, és volt neki egy kávéháza, egy asztala, ahol az a bizonyos feketekávé is volt a pincérektől, és aztán ő ott írt, 16 füzet jelent meg az ő életében, és ezt a kisiparosok adták össze, meg Aschner Dávid, az Izzó vezérigazgatója, aki nem 8 pengőt, vagy 3,50-et adott, hanem egy százast küldött. Kovalovszky M.: ’45 őszén az ő váratlan halálhíre döbbentett meg bennünket. Ez szerencsére tévedés volt. Újpesten egy Berta József nevű munkásembert elgázolt egy autó, amikor a mentők és a rendőrség a jelentést leadták, a szerkesztőségben nyilván félrehallották a nevet, Berta és Újpest, ez csak Berda Józsefet jelenthette, tehát megjelentek rögtön a lapokban a nekrológok, méltatások, sőt versek is az ő elsíratására. Újpesti barátai gyűjtést 41
