Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Féja Endre: Egy kapcsolat dokumentumai - Kós Károly: Levelek Féja Gézához
Egy kapcsolat dokumentumai-M. m.ós Károly és Féja Géza kapcsolata régi keletű. A kezdeti szűkszavú, néha csupán udvarias gesztusnak tűnő levélváltást az évek során mély barátság váltotta fel. Féja Géza már 1932-től felfigyelt Kós Károly irodalmi munkásságára, és Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabadság c. lapjának hasábjain a felfedező lelkesedésével méltatta. Utóbb is majd minden prózai munkájára és színművei bemutatóira reagált publicisztikai írásaiban. Kós Károly azonban csak jóval később ismerkedett meg Féja Géza írásaival: „ . . . a két világháború között, sőt utána még sokáig egyetlen írásodat sem olvastam 1967-ig. Akkor kaptam meg, egy pesti fiatal barátom révén, Tamási Áronról írt monográfiádat...” Életük utolsó évtizedeiben állandó volt közöttük a levélváltás. Féja Géza erdélyi útjai során mindig fölkereste idős barátját Kolozsvárott. Kós Károlyt életének 94. évében, 1977. augusztus 24-én kísérték ki a házsongárdi temetőbe. Féja Géza életének 78. évében, 1978. augusztus 14-én követte őt az elmúlásba. Hagyatékában húsznál több Kós Károly-emlék maradt: levelek, levlapok, rajzok, ajánlások. Az első 1932. augusztus 19-eki keltezésű, az utolsó 1976. december 6-án született. Külső formájukban mindvégig megmaradtak Kós Károly egyénien rótt, szálkás, tintával írott, szinte a rovásíráshoz hasonló betűi: még akkor is, midőn már írójuk nem is látta tisztán, amit papírra vetett. A levelek alaphangja gyakran az egykori erdélyi krónikásokéval rokon. Beszámol az erdélyi magyar irodalom helyzetéről, közvetlen környezetéről, szeretteiről és mindennapjairól, — olykor fájdalmas rezignációval idézve a múltat, fiatalságának Kalotaszegét és Szamos-partját. Egyre gyakrabban gondolt az elmúlásra: „ . . . ahol bizonyára várnak már azok, akik életemben útitársaim, barátaim, bajtársaim voltak, és az én hűséges, jó és tiszteletre méltó élettársam . . .” Gyakran kesergett, hogy az irodalmi alkotómunka, az „írás mestersége” számára lezárult, csupán a levelekre maradt már ereje. Az is fogyóban azonban, utolsó éveiben a betűvetés is alaposan kifárasztotta. Egy-egy terjedelmesebb levél néha hetekig, hónapokig készült — félbehagyva, majd ismét elővéve. Ezen írásaiból adunk itt közre néhányat. Féja Endre Kós Károly: Levelek Féja Gézához Kolozsvár, 1967. VIII. 14. Kedves Barátom! Még a télen kaptam meg „Szabadcsapat” c. könyvedet, (ma sem tudom, ki hozta, én a fiam közvetítésével jutottam hozzá). Nagy élvezettel olvastam el, mert 26
