Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Sárándi József: Akkordok, Hadüzenet nélkül, Szárnyaláspróba, A rőzsehordó asszony, Mezsgyén (versek)
Mezsgyén Mi volt ez a képzelődéssel kezdődő ámokfutás? Párbeszédeim a személytelen fenevadakkal, s harcom az éjszaka rám uszított konkrét kutyákkal? Miért böszített az ököllel bezúzott ablakok mögött rettegők hallgatása? Féltemben lennék félelmes pokolfajzat, a fékevesztett cseréptörő zsonglőr? Ki volt az öregasszony? Dzsekim zsebéből apró döglött halakat húzott elő. Teliholdnál olvastam az Álmoskönyvben.- hallal álmodni szerencsétlenséget jelent. Nyakam is szeghettem volna, mikor a megtépázott bögrecsárda tetejéről leugrottam. Köszönöm Neked, részeges ácsok, tetőfedők védőszentje, hogy ismét Isten kötényébe estem. Micsoda szerencsém volt, Uram-atyám —/ Meg is kérdeztem a kerítéstől: „Hogyan férhettem át léceid keskeny résén?” Emlékszem — felelte —, hogy gyerekkorodban vékony derekad volt.” Utoljára a nyugdíjas postás házaspár ajtajának kémlelő ablakát törtem be fél téglával. Zárban volt a kulcs, hát kinyitottam. Manyika néni meg sem lepődött a dolgon: „Maga ilyen hóbortos, Jóska” — mondta kedvesen, és harmadéves Champaigne pezsgőt bontott. Esztergom, 1991. II. 12. 7
