Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Varga Imre: Kívülről bensőnk, sárga illat, a tér (versek)
Varga Imre Kívülről bensőnk Beszéd most Nem érez múltat se jövőt Ül a tárgyakból kisugárzó fényben Megnyílt nyugvó teste elnyelte az időt Lángol ő a múlt s lángol ő a lészen Jelenlét egy színben teljes közlésben Bénijéből minden úgy van hogy nincs tere Egymásba szakadó hővel és jéggel A teremtés néma pontja van tele Érzelemből véle így ébred érzés jelenéssé átváltozik a nézés Épp ekkor semmisül egymásba át Itt meg ott közt megszűnik a határ Önkívületben is éber lét a most Kívülről bensőnk teljesen átragyog sárga illat, a tér és megindul lassan zúg a végtelen falkái mind hozzám lopakodnak zöldje kékje küszöbömre kushad átlátszó terem befogja fényesen hársillat s rózsa kapumnál megtorpan a rigók hangjából kicsap a csend érzőn egy ág a peremről beleng képzet s gondolat a napra rámoccan lobban lélegzetem s fáim közt elül sárga illat húz a tér szerteterül a távolság középről lepi meg és lüktetve föltárja testemet élő sodrása önmagába siet a derű átitat mindent legbelül 1991. július 8.
