Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Goór Imre: Utolsó fejezet (Koczka István képsora elé)
Utolsó fejezet Koczka István képsora elé u ttalan utak, agyagos por, embert túlnövő kóróerdő, gazdátlan temető, apadó kutak. Leomló falak. Ágyúcsövekként felhőkre meredő gerendák, padlón átütő gyomok. Meny- nyezet sarából sarjadó magok. Ablakok, ajtók négyszögem át beverő viharok, szelek, víz, hó.-Elhagyott emberi tákolmányok: roggyant pad, rozsdálló vaságy, lábanincs asztal. Korhadó faszerkezetek. Egy küllőhíjas talicskakerék, egy kút. Égre meredő villany póznák. A porcelán csigákon vezetékcsonkok. Ä fenti mennyország feketére hangolódik a lenti látványon. Pedig ezen a tájon nem dúlt háború. Csak a lakók mentek el innen, hogy jelképeket hagyjanak maguk után. A pusztulás jelképeit. Hogy képi beszédük tagadásra ingereljen. A javait veszítő ember drámáját mutatja be Koczka István nagy erejű képsora. A Baranya megye északi határához közeli zselicségi dombok közt meglapuló Gyűrűfű és Korpád romjai kínáltak alkalmas színteret a műhöz. A két község krónikájának utolsó fejezetéből: a Kaposvár—Szigetvár vonaltól keletre Ibafáig vezet a műút. Innen 3—4 kilométerre keletre volt Korpád, s újabb 5 kilométerre Gyűrűfű. A 20 év előtti adatok szerint az utóbbinak 30 lakója élt a romokban maradt 40 házban. Korpád 30 házának 160 lakója volt. Egyik épen maradt házában ma még cigány- család él. A két községet apránként hagyták el az élők. Egyik gyűrűfűi sírt még gondozzák. Miért tűnt el a közigazgatási térképekről Korpád és Gyűrűfű? Miért hagyták itt a lakók? Az okok közül legnyomósabb az úthiány, a termelésre alkalmatlan agyagos föld. Ezek miatt a legkisebb közösség a nagyobbra szervesen nem illeszkedhetett. S most az elnéptelenedett és „leírt” községek véletlen látogatója az emberi munka közvetlen eredményeit veszni látván, a közvetlen látványtól indíttatva az Időre gondol. . . Ezért is megrendítőek Koczka István képei. Goór Imre 87
