Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - Cselényi Béla: (rita pavone esője - 1969), Az utolsó tornaóra, Pagoda; VIII. kerületi eső, Az álmok háza (versek)

kézilabdát dobigáltunk erőtlen mosollyal,

amelyen néha átütött

az az álmainkban vissza-visszatérő,

feldolgozhatatlan hiányérzet,

hogy ez a koedukált tornaóra,

testünknek ez az utolsó nevelése

már nem kötelező . . .

Budapest, 1991. VI. 3.

Pagoda*. VIII. kerületi eső

Fortyogó zsirhanggal szitál az eső, barnábbra áznak a barna bel-falak, s az átlátszó csonkagúla ferde faláról fenébe suvad szét az égi permet.

Kihalt a Pagoda, a nagyemberek nem jöttek el —: híresebb náluk az eső; titkárnők kávézhatnak, írógépszerelök pihenhetnek, s a napilapkörmölő megcsodálhatja az estikéket.

Ilyenkor borotválkozik a hadügyminiszter, versenyt horgászik szomszédjával a tábornok, s a palóc szerzetes megnevetteti kiskorú zsebmetszőit.

Kivételes ez a fővárosi csapadékos szélcsend,

olyan emlékezetes, r

mint harminc éve,

amikor a norvégek megindultak

összecsukható bálnájukkal

a szegények mezővárosaiba.

Megálltak —, kihúzták negyed-hektométernyire; szedték a jegyeket és tódult a nép.

Most emlékezetes a szélcsend, a nyugalom . . .;

pontosabban: a higgadt hajszahiány; leáll egy percre az idő függő gyorsvasútja, melyet giccses lenne immár Dsidá-s nmekbe rántani.

Budapest, 1991. VIII. 1.

* A Rádió udvarán felállított csarnok.

3