Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - Ryszard Kapuściński: Etiópiai riport (Fordította: Szenyán Erzsébet)

ának, dölyfnek, hatalomvágynak, ellenkezőleg — a tanúk állítása szerint ezeknek a szétvert, elhagyott hadosztályoknak az alázatos és engedékeny magatartásában félelem fejeződik ki: nehogy a megbukott rezsim támogatásáért elítéljék őket.

A hadsereg apatikus, csüggedt magatartása eldöntötte az események kimenetelét. Etiópia elnökének megfutamodása után (ezzel kapcsolatban a „The Economist” f. év május 21-én cikket közöl Mengiszturól „The man who killed millions” címmel) a hatalmat helyettese, a rezsim elnyomásáért és terrorjáért ugyancsak felelős Tesfaye Gebre-Kidan leutenant general veszi át. Ez az ember úgy igyekszik menteni saját magát és a katonai diktatúrát, hogy tűzszünetet és kormányzásban való részvételt ajánl föl a partizánoknak. Ledönteti a Lenin-szobrot (alighanem ez volt az egyetlen Lenin-szobor egész Afrikában), és lebontatja Mengisztu gigantikus méretű portréját Addis Abeba központjában. A hatalmat azonban már nem lehet megmenteni és Gebre-Kidan tábornok egy hét múlva bejelenti, hogy elvesztette uralmát az ország és a hadsereg fölött, s az olasz követségen kér menedéket.

Ugyanezen a napon — május 27-én — bevonulnak a fővárosba a partizánegységek, s tulajdonképpen harc nélkül foglalják el a várost, lövöldözésre csak a császári palota környékén kerül sor. Az összecsapásra egy kiégett tank roncsa emlékeztet a palota bejárata előtt. Amikor megpróbáltam lefényképezni a roncsot, a partizánok le akartak tartóztatni; mindjárt tumultus lett körülöttünk. Némi vita után már csak a fényképezőgépemet akarták elkobozni. További alkudozás után végül csak a filmtekercset vették ki a gépből. A városban kezdettől fogva nyugalom volt. Az emberek mindennapi gondjaikkal voltak elfoglalva. Mindenütt sorok kígyóztak. Mindenütt, mint már évek óta, fiatal, tétlen, munkanélküli emberek ácsorogtak az utcán.

Addis Abeba lakói szívélyesen, de minden különösebb lelkesedés nélkül fogadták a partizánokat. Ezek a lakosok öntudatos, méltóságteljes, kultúrájukra és arisztokrata hagyományaikra büszke amharák. Évszázadok óta az amharák közül kerültek ki azok, akik Etiópiát irányították. Sokan élnek közülük elegáns villákban, van kertjük, személyzetük, külföldi bankbetétjük. A partizánok viszont leggyakrabban falusi fiatalok az éhínség és háború sújtotta szegény északi tartományokból — Eritreából és főleg Tigrayből. (Nagy szerepet játszottak a Mengisztu-ellenes megmozdulásokban az Etiópia középső és déli részén lakó oromok is.) E győztesek közül sokan járnak Addisz Abeba utcáin Kalasnyikov- val a vállukon, de mezítláb, foszlott ingben, szakadt nadrágban. Udvariasak, szerények és bátortalanok. Elkábítja őket a nagyváros, a forgalom. Sok köztük a gyerek, kilenc-, tizenkét évesek, de még fiatalabbak is akadnak. Csodálatra méltó ennek az éhező, rongyos, ugyanakkor fölfegyverzett, az egyik legnagyobb afrikai országot birtokló gyerekhadnak a hihetetlen fegyelmezettsége. Eszembe jutottak a középkori gyermek keresztes hadjáratok, az az önfeláldozás és küldetéstudat, amely a gyermekcsoportosulásokat át tudja hatni.

A legnagyobb gond a nyelv. A partizánok tigrinia nyelven beszélnek, ezt viszont a főváros ambaric nyelvet beszélő lakói egyáltalán nem értik. Gyakran látni olyan jelenetet, hogy ugyanazon ország lakói, ugyanannak a pártnak a tagjai jelbeszéddel próbálnak szót érteni. A győztes pártot (vagy inkább koalíciót, frontot, csoportosulást) Ethiopian People’s Revolutionary Democratic Frontnak hívják (EPRDF). Ebben a csoportosulásban a Tigrayből származó fiatal aktivisták játsszák a legdinamikusabb szerepet (szervezetüket Tigre People’s Liberation Frontnak hívták, s éveken át folytattak fegyveres harcot Mengisztu- val. Annak ellenére, hogy ez a front az Addis Abeba-i kommunista rendszer ellen harcolt, magában a szervezetben erősek voltak a marxista hatások). Az EPRDF vezetője a 35 éves, tigrayi Meles Zenawi, aki jelenleg Etiópia választott elnöke. Jó szándékú, szerény ember benyomását kelti. Első intézkedései azt mutatják, hogy gondolkodó ember, és van tekintélye.

A Mengisztutól reá maradt örökség komor, kétségbeejtő. Éhhalál fenyeget 8 millió embert, legalább ugyanennyien vegetálnak az éhínség határán. Mindez, persze, kritérium,

35