Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - Ryszard Kapuściński: Etiópiai riport (Fordította: Szenyán Erzsébet)

Etiópia fővárosában manapság az a szóbeszéd járja, hogy akkoriban, vagyis idén tavasz- szal Washington és Moszkva között alighanem megegyezés született az etióp probléma békés megoldásáról, és a ma már mindenkinek terhes, 30 éve tartó polgárháború befejezéséről.

Moszkva enged, mert kénytelen engedni, Mengisztunak semmi esélye, már csak az a fontos, hogy elkerüljék a fölösleges vérontást és a Nyugat és Kelet közti komplikációkat. A kompromisszum végleges formájában Londonban kellene megegyezni május végén, a Washington kezdeményezésére összehívott konferencián, ahol a kerekasztal mellett helyet foglalna Mengisztu kormányának küldöttsége és három felszabadítási szervezet (az erit- reai, a tigrayi és az oromi szervezet) képviselői.

Az utolsó pillanatban azonban váratlan fordulatot vesznek az események Etiópiában

— Mengisztu elmenekül. Ez a szökés meglepetésként hat. Mengisztu kegyetlen ember hírében állt, de senki sem tartotta őt gyávának. Ráadásul az etióp erkölcsi kódexben a csatatérről való megfutamodás a legnagyobb szégyen. A menekülésről különféle változatok keringenek Addis Abebában. Május 20-án, hétfőn megjelent Etiópia fővárosában Zimbabwe külügyminisztere — Emerson Mnangagwa. Még aznap fogadja őt Mengisztu, s minden jel arra mutat, hogy rutin protokollról van szó. Ám másnap reggel Mengisztu megjelenik a repülőtéren, ahol repülőgép vár rá. A géppel a közeli légibázisra indul szemlére. Az egyik változat szerint Mengisztu a start után pisztolyát a pilóta fejéhez szorítja, és így kényszeríti őt arra, hogy a gépet Nairobi felé irányítsa. Egy másik változat kevésbé drámai, e szerint mindenben előre megállapodtak a Washington—Moszkva— Harare—Nairobi vonalon, és az oroszok azt ajánlották Mengisztunak, hogy hagyja el Addis Abebát, és repüljön Zimbabwéba (Mugabe elnökhöz Mengisztut évek óta jó viszony fűzte, ezenkívül Zimbabwéban farmja is van). Mindenesetre a Mengisztut szállító repülőgép rövid időre Nairobiban landol, aztán a kenyai vezetés legkisebb beavatkozása nélkül Harareba repül.

Mengisztu szökéséről elterelte a figyelmet egy másik drámai esemény, amelyre ugyanazon a napon került sor, de a világ egy másik szegletében — megölték Radzsiv Gandhit. Az újságok az egész világon ennek a gyilkosságnak szentelik a főhelyet. Ráadásul ezen a május 21-ei, keddi napon Berlinben letartóztatják a volt NDK volt elnökét, Willi Stophot, ami szintén világszenzáció. Mengisztu tehát mintegy kettős értelemben is megszökött

— a szó szoros értelmében repülőgépen Harareba, és átvitt értelemben: megszökött a világ más hírekkel foglalkozó közvéleményének figyelme elől. Pedig Mengisztu szökése Afrika számára történelmi esemény, mert valóságos és jelképes értelemben is a hidegháború végét jelentette ezen a kontinensen.

Mengisztu abban a pillanatban szökik meg Addis Abebából, amikor a főváros felé az egész országból tízezrével indulnak a szétvert hadsereg katonái. Pánikba esve elmenekültek a csatatérről, s már csak menedéket és élelmet keresnek. E hadsereg utolsó napjainak, vereségének, széthullásának története külön dráma, eposz témája lehetne. Egész hadtestek, hadosztályok, ezredek hagyták ott a frontot és koszosán, éhesen, csüggedten menekülnek Addis Abebába. Parancsnokaik képtelenek őket visszatartani, meg se próbálkoznak ezzel. A fővárosban sokakat elfog a rémület — attól tartanak, hogy a legyőzött, éhező (de még mindig állig fölfegyverzett) hadosztályok rávetik magukat az üzletekre, bazárokra, raktárakra, lakóházakra, és rombolni, pusztítani, törni-zúzni, gyújtogatni, lövöldözni, gyilkolni kezdenek. Az emberek képzeletében a legsötétebb vég képei merülnek föl. A közelgő Apokalipszistől való félelmében Izrael repülőgépeken menekíti ki sok ezer hitsorsosát az országból.

És mekkora megdöbbenést kelt, hogy ez az éjjel és nappal, gyalog és teherautókon érkező hatalmas tömeg hirtelen a világ legnagyobb koldusseregévé válik! Igen, mert ezek az éhes, elcsigázott emberek az utcákat járják, alázatosan ételt és vizet koldulnak, s megpróbálják fillérekért eladni egyetlen értéküket — puskájukat, pisztolyukat, töltényeiket, gránátjaikat. A tereket, ligeteket ellepő egykori katonákban nyoma sincs az arroganci34