Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Ryszard Kapuściński: Etiópiai riport (Fordította: Szenyán Erzsébet)
Ryszard Kapuscinski Etiópiái riport-M. _M.árom év szünet után újra Afrikában vagyok. Három éve Ugandában voltam, Museveni elnök csapatait kísértem, amelyek az északon tevékenykedő lázadó egységeket igyekeztek rávenni a harcok megszüntetésére. Azt akarták, hogy a lázadók tegyék le a fegyvert (azok, akiknek volt fegyverük), jöjjenek elő az őserdőből, és térjenek vissza a normális életbe (ami, tekintettel a lázadók életkorára, egyszerűen annyit jelentett, hogy vissza az iskolapadba). Most pedig Etiópiában vagyok. Addis Abeba utcáit járom, ugyanazokat az utcákat, amelyeket közel 30 éve ismertem meg, amikor első ízben jártam itt. Megváltozott-e valami? Első benyomásom — semmi sem változott. Persze, épült néhány új épület, és az egyik ligetben üres talapzatot látni, melyen Lenin szobra állt. Mengisztu Haile Mariam ezredes diktatúrájának másik látható maradványa egy kiégett harckocsi a császári palota bejárata előtt, de a legjellegzetesebb nyom a sorbanállás. Hosszú sorokban kell várakozni mindenért — kenyérért, cukorért, keroszenáért. Órákon, napokon, heteken át. A sorbaállás a legmegbízhatóbb jele annak, hogy valahol győzött a szocializmus. Alig szerezte meg a párt a hatalmat, még le sem számolt ellenfeleivel, még be sem vezette a cenzúrát, nem épített vasműveket és nem nyitott bányákat, de sorbanállás már van! Ha valamiféle marslakók keringenének bolygónk körül, s jó távcsöveik lennének, megrajzolhatnák a Föld politikai térképét egyetlen kulcs segítségével — van-e vagy nincs sorbanállás egy adott országban. Ez a leguniverzálisabb kulcs, hiszen ahol szocializmus van, ott sorbanállás van függetlenül a földrajzi szélességtől, fajtól, vallástól, kultúrától, nyelvtől. Az emberek sorbanállnak Európában (Románia), Ázsiában (Vietnam), Latin-Amerikában (Kuba), Afrikában (Mozambik). A sorokban minden vallás képviselve van — a keresztény, a muzulmán, a buddhista, az animista vallás. Állnak fehérek, feketék, sárgák. Nők és férfiak, fiatalok és öregek. Csak egyetlen kritérium van — politikai, rendszerspecifikus: ahhoz, hogy megjelenjék a sorbanállás, győznie kell a szocializmusnak. Sorbanállás Addis Abebában — micsoda fantasztikus fegyelem! Néha napokig kell várni keroszenára vagy vízre (a sivatagban), dehát képtelenség egész nap a forró napsütésben, vagy (esős évszakban) a zuhogó esőben ácsorogni. Ezért aztán az asszonyok műanyag kannáikat teszik le a sorba. Százával, ezrével állnak ezek a kannák végeláthatatlan sorokban. Eltöprengtem azon, hogy az asszonyok honnan tudják, melyik kanna kié, de most már tudom. A szegény háztartásokban ez az edény olyan nagybecsű érték — sőt, az életben maradás feltétele —, hogy mindenki felismeri, akár egy kilométerről is, a sajátját. Azonnal fölfigyeltem a sorokra, hiszen ezek a kölcsönös gyűlölködés, agresszió, düh iskolái. A sorbanállástól meggyötört és dühös ember a másikkal szemben ingerültté, gyanakvóvá, ellenségessé válik. Engem pedig a néhány hete megbukott kommunista diktatúra utáni Etiópiában élő ember érdekelt a legjobban. Mögöttem ugyanis ott áll az én utóbbi években szerzett kelet-európai tapasztalatom, az tudniillik, hogy a rendszer megszűnhet létezni mint jogi-szervezeti valóság, mint hatalmi struktúra, de értékei (vagy antiértékei), filozófiája és nevelése megmarad bennünk, tovább irányítja gondolkodásunkat, magatartásunkat, másokhoz való viszonyunkat. Vagyis kialakul egy paradox, ördögi helyzet: megdöntöttünk egy rendszert, melynek génjeit azonban továbbra is magunkban hordozzuk. Etiópiában másmilyen, kedvezőbb helyzettel találkoztam. 29
