Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Ryszard Kapuscinski: Versek (Kovács István fordításai)
* * * A gyökérzet iránya függőleges, eltűnik a földben, belemélyed, belevájódik, léte láthatatlan és sötét, szétrepeszteni próbálja a homokszemcséket a kősziklákat befonni a lávát s a cseppköveket felszínre vetve tétlenül elszárad göcsörtös ujjai az égre mutatnak imája zilált és lefordíthatatlan a gyökérzet tapasztalata: az élet a mélységek áthatása Bűn és bűnhődés Csak kiket durva vászon borít képesek beinni a másik szenvedését s osztozni fájdalmában kik az én páncélzatába öltöztünk előre sejtve a szerte-jajkiáltást - időben megsüketülünk s hogy meglátjuk majd a sebeket s a vért - időben megvakulunk így szólunk magunkhoz: a Golgotára vezető ösvény szűk nem fér el rajta két ember mindenki külön utat jár mondják: kerüld a szenvedőket mert bár akaratlan fólsért töviskoszorújával - a bűntudattal Kovács István fordításai 50
