Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Ryszard Kapuscinski: Versek (Kovács István fordításai)
* * * Ez a téblábolás emlékezetünk zegzugaiban árnyak, amelyek kilépnek a sarok mögül végigmennek az utcán, majd átvágnak kisvárosom terén körvonalaik elmosódtak, senkit se lehet megállítani, szóra bírni néha arcok merülnek föl egy villanásra kirajzolódnak a távoli sőt elfelejtett emlékezés sápadt fényében zavaros, töredezett faktúrák erőfeszítés megnevezni őket zárkózottak az élet végső tapasztalata mindig fájdalmas a hosszú és nehéz életek nyomán vagy hirtelen egy ólomdarab a tarkóban egy idő után megjőnek, fólbukkannak a téren, mennek, eltűnnek túl a sarkon * * * Az út amikor elhaladsz rajta eltűnik mögötted megszűnik lenni a földrajz szubjektív fogalom egyfajta szerződés 49
/
