Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Választás Montaigne és Caesar között (Ryszard Kapuscinskival beszélget Kovács István)
esetenként még barátok is voltak, kockázatot is vállalva álltak ki egymás mellett. És most...?- Itt nem szabad két dolgot összekeverni. Amikor én a kölcsönös megismerés szükségességéről beszélek, az a különböző kultúrákra, vallásokra, fajokra vonatkozik. Az antiiszlámistáknak például halvány fogalmuk sincs arról, mi az iszlám. Vagy az iszlám fundamentalistáknak sincs megközelíthetően elfogadható képe a kereszténységről. Ennek oka a szűklátókörűség és a tájékozatlanság. Ha tudnánk, hogy az iszlámnak megannyi pozitív jegye van, nyilván másként közelítenénk a hívőihez. De körbe nézhetnénk a magunk európai portáján is. Vajon jól ismerik-e egymást a protestánsok és a katolikusok? Az, hogy az egykori ellenzék hogyan bomlott egymással szemben álló szekértáborokra, pártokra, más kérdés. Mondhatnám, természetes folyamat, még ha ellenszenvvel nézzük is azt, hogy a hajdani magasztos és általunk is támogatott ideák képviselői milyen önző harcot folytatnak a hatalomért, a pozícióért, végső soron a pénzért. A politikán kívül állók nagy része legalábbis így látja. Ez a számunkra újkeletű szembenállás tehát politikai, és nem civilizációs kérdés. A politika jegyében történő egymásra acsarkodás kulturáltsága vagy kulturálatlansága már az érintettek jellemének kérdése. E szinten előfordul, hogy a kérdéses politikusok éppen azért gyűlölködnek, mert ismerik egymást. Egymás erényeit, érdemeit, de főleg gyengéit, hibáit, titkait, kapcsolatait.- Égy ilyen helyzetben milyen magatartást tanúsítson az író?- Országainkban, korunkban az író szerepe továbbra is óriási. Először is meg kell tisztogatni elménket és szívünket a kommunizmus üledékeitől. Ez rendkívül vastag réteget alkot, mivel a bolsevizmus ugyan mint politikai rendszer megszűnt létezni, a bolsevista módszerek azonban, tehát az, hogy a politikai célok elérése érdekében etikai aggályok nélkül alkalmazható bármilyen módszer - tovább élnek. Ma, amikor a kommunizmus megbukott mint politikai rendszer, a politizáló író szerepe is megváltozott. Az új szerep: az emberi értékek gyarapítása és védelmezé- se jegyében folytatott cselekvés. Konfliktusokkal terhes időben, már pedig a forradalmi átalakulás nem mentes konfliktusoktól, a legmagasabb rendű humánus értékeket azok az eszmék, elvek képviselik, amelyekkel a napirenden levő konfliktusok felszámolhatók. Ilyen a kompromisszumkészség, a kapcsolatkeresés és -teremtés, a közös nyelv és fogalomrendszer kialakítása a párbeszéd érdekében. Az az író, aki ez ellen van, s csupán egyetlen politikai tábornak kötelezi el magát, lett légyen az bármilyen párt vagy szekértábor, biztos, hogy rossz ügy oltárán áldozza fel tehetségét, képességét. Az írónak a napi politikai parlamenti csatározások szintje fölé kell emelkednie.-Az ön felfogásában megfér egymás mellett a tolerancia, a liberalizmus, a nemzeti tudat és a jövőbe vetett hit. Térségünkben ezeket nemegyszer egymást kizáró fogalmakként érzékeljük. Ön müveiben, amennyire elemzései megkívánják, beszél a múltról, de aránytalanul jobban foglalkoztatja a jövő.- Ez így van. Térségünk társadalmait ugyanis túlságosan béklyóiban tartja a múlt. Mindegyre csak az foglalkoztatja, ami volt. Ez rendben is van addig, ameddig a múlt fürkészése a tisztázást, a tisztánlátás kialakítását, és nem egy új mítoszrendszer kiötlését alapozza meg, azaz, nem hamisításul szolgál. De ettől függetlenül engem aggaszt, hogy csak az foglalkoztat bennünket is, szomszédságunkat is, ami volt. Azt mérlegeljük, ízlelgetjük, emésztgetjük, magunkat is emésztve, ami megtörtént. Ami úgy, és nem másként történt. Mert ha másként történt volna, abból persze hasznunk származott volna. Számomra izgalmasabb feladat a jövőt úgy formálni, hogy mindnyájunknak haszna származzék belőle. Ne feledjük, a fejlett világ minden új nappal előbbre tart. így, egy helyben topogva is mindinkább 44
