Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Bereznai Zsuzsanna: A kecskeméti zsidó lakodalom

Az esküvő és a lakodalom Az esküvő előtt a vőlegény legénybúcsút, a menyasszony leánybúcsút tartott: el­búcsúztak a barátoktól és a barátnőktől. Esküvő előtt a hajadonnak és a vőlegénynek a „mikvé”-be (rituális fürdő) kellett mennie, mely vallási előírás. Egy nappal az esküvő előtt az ifjú pár böjtnapot tartott: semmit sem ettek, még vizet sem ittak. Az esküvői ebédig böjtöltek. Ha a házasulandók valamelyik szülője már halott volt, ki kellett menni a teme­tőbe az esküvő előtt. „Az esküvő előtt az embernek saját magával számot kell vet­nie, bűnbánatot kell tartania. Ez azt jelentette, hogy az ember kiment a temetőbe, hogy jóváhagyást kérjen a szülőktől. Egy kavicsdarabot hagytak ott a sírnál, mely annak volt a jele, hogy látogató volt a sírnál.” Az esküvő előtti sírlátogatás elterjedt szokás volt. Újvári Péter A túlsó parton cí­mű munkájában is említést tesz erről, idézve egy emlékezőt: „Mikor én a me­nyasszonyod voltam, én is elmentem búcsúzni az anyámtól meg az öreganyámtól és leborultam a sírjukra, hogy imádkozzanak értem. Kedves, szép szokás ez, min­denki megtartja.4 Esküvőt nem lehetett tartani gyásznapkor, a nagy ünnepeken, pénteken és szombaton sem. A vallási előírás szerint a következő napokon nem eskethettek: szombaton, ün­nepen, félünnepen, a három gyászhétben, böjtnapokon, Purimkor és Hánukká- kor.3 A pénteki nap a vallási előírásban ugyan nem szerepel, de a szombatot a val­lási idő szerint péntek estétől számították. A pénteket szerencsétlen napnak tar­tották. Az esküvői rítus menete évszázadok alatt formálódott ki. A liturgia részleteiben sokféle helyi, népies szokáselem, babona is helyt kapott. E sokszínűség az itteni szokásokat is jellemzi. A különböző vidékekről Kecskemétre települt családok sok­féle hagyományt hoztak magukkal. A kecskeméti Kirz család krónikájában a következő esküvői leírás található az 1720. évnél. Ez az esküvő a morvaországi Holeschau városában zajlott le. Ugyanis az ifjú pár itt kötött házasságot, innen az esküvő után Lipótszentmiklósra mene­kültek. Ennek oka az volt, hogy Holeschauban csak az elsőszülött zsidó fiúnak en­gedélyezte a város a nősülést - így akarták korlátozni a városban a zsidók számát. „...Ráchel és Jichok boldogan készülődtek az esküvőre. Ráchel felöltötte a szép ruháját, de mielőtt fejkötőjét felkötötte volna, ebben a pillanatban az anyós kezé­ben csattant az olló, és Ráchel aranyszőke hajfonata a földre hullott... menni kel­lett a Chüpe alá. A Chüpe alatt már ott állott Jichok kitliben és őt, Ráchelt Jichok körül vezették annak kifejezésére, hogy férjének engedelmes, hűséges, odaadó életpáija lesz, akinek előzőleg odaajándékozta... gyönyörű haját. Örök hűséget es­küdtek egymásnak, a férfiak elmondták imáikat és az esküvő után mint férj és feleség készültek az útra.”6 A Lipótszentmiklóson folytatódó családi krónikában is szerepel esküvői beszá­moló a család XVIII. századi évei között. Lipótszentmiklóson a chüpe a ház udva­rán volt felállítva, mely alatt kitliben jelent meg a vőlegény, majd ünnepélyesen odavezették a menyasszonyt, kinek haját anyósa előzőleg levágta. A lakodalmi vi­gasság több napig is eltartott, melyet csak az imádkozások idejére szakítottak fél­be. Négytagú zenekar szórakoztatta a vendégeket zsidó dalokkal, majd a tréfacsi­náló bohóc mókázott. A bohóc tréfákat adott elő, találós kérdéseket adott fel a 73

Next

/
Thumbnails
Contents