Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Villányi László: Mondat, Lassan, Kérés, Utazás, Jövő (versek)
Villányi László Mondat Még csak most vagy tizennyolc éves, és tizennyolc eltelt azóta, hogy kimondtad: olyan jó veled; büszkén hallgattam, bár később meg feltört az ostoba férfi-gőg: én is a megszokott mondatot kapom; pedig melengetem, hallanám újra, s mosolyognék, hogy megérdemlem én, nekem is kimondatnak a bűvös szavak. Lassan Milyen lassan jár az a lány s te is, ahogy mentél, elszáguldott melletted a sánta; valaha én is tudtam így, alig-alig mozdulva célhoz érni, cikázva legbélül; idővel, térrel mit se törődve, s ha belém karolnál megint, újra szabaddá lennének izmaim. Kérés Ha elfogadom a gravitáció ajánlatát, vagy testemtől szabadít egy más erő, táskámat akasszátok a könyvtár fogasára; s amikor én már új életben létezem, egyszer majd arra jár valaki és ráismer: ő van itt - gondolja, s nekem ez elég.
