Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Bisztray Ádám: Csak annyi időt, Prospero, Kálnoky, alias Homálynoky úrnak, ODAÁT (versek)

Számolgatod magadban a napot, mikor térsz haza.

Karszéked vár őszen és a régi ablak,

könyöklőjén a beszáradt hegyű toll. Lásd az esti kútgémet, márvány vízköpő oroszlánját, ivópoharad éppúgy sajátod újra, mint csikónak a horpadt vödör.

Kálnoky,

alias Homálynoky úrnak, ODAAT

Szó-zenéddel fülünkben csapatoltunk a Kálvin téren, piros bort ittunk a Vörös Postakocsiban, hogy elférjünk, három hosszú asztalt húztak össze a pincérek, éjfélig cseréltünk eszmét, meg társat, amint a porette, nagytámlájú székek engedték, meghívtál magadhoz, késedelmes vendéged máig nem érti, miért volt sietősebb a halál.

Magas a te erkélyed, kötélhágcsó kellene hozzá, selyemből, szabad szellem,

szabadvers mestere lázas csillagon.