Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Bogdán László: Mit látott Diogenész a sarokban és a szomszéd szobában
Bogdán László Mit látott Diogenész a sarokban és a szomszéd szobában ä Nagy Albert: Diogenész (1949) „A tények mind a feladathoz tartoznak és nem a megoldáshoz.” (Wittgenstein) A. yf yulat semmi esetre sem láthatott, nem, nem láthatott nyulat, mit is kereshetett volna egy nyűi mondjuk a sarokban, vagy a szomszéd szobában? Kulákot sem láthatott, pedig akkoriban már voltak kulákok is, állandóan cseréló'dtek a nevek a listákon; a sarokban még nem láthatta öltét, a szomszéd szobában sem, otthon csücsültek a beste kurafiak - még egyelőre -, zárt ajtók és ablakok mögött töprengtek szomorú életükön. De mindez csak annyiban érdekes, amennyiben összefüggésbe hozható Diogenésszel. Nem hozható összefüggésbe, hiszen ez a falusi bölcs lehet, azért emeli föl a lámpát, nehogy megbotoljon az udvarába érkező finánc, nehogy megbotoljon, elessen, kitörje vagy kificamítsa a lábát - még csak az kellene! -, előzékenyen világít tehát a lámpával, ha ugyan a finánc érkezik, lehet, hogy mégis a levélhordó, sürgönnyel vagy levéllel, amit délben elfelejtett odaadni, sokat kereste táskájában, de aztán derült ki, hogy sapkája bélésébe rejtette - a táskájában nem lévén elég hely. Lehet, mégis a finánc jön - régi ismerőse és tisztelője - egy pohár szóra. Diogenész tartásából különben is látszik, hogy nem holmi kifizetetlen adók nyomasztják, pálinkát sem főz titokban, az éj leple alatt, amikor nem látszik ugyan, mit csinál, de messzire érződik. Ha tényleg a finánc jön, bevezeti a szobába, és a Tanácsköztársaságról mesél neki, mert Diogenész természetesen Lukács György népbiztossága alatt vesz részt a harcokban, ez a Lukács nem azonos a hasonló vezetéknevű tábornokkal, aki viszont Spanyolországban vezeti a hadműveleteket tizennyolc évvel később és irányítja a nemzetközi brigád csatározásait, ennek a brigádnak lehetett Diogenész is a tagja, noha erről hazakerülése után mélyen hallgat, mintha sejtené, erről évtizedekig hallgatnia is kell, nem tanácsos erről mesélgetni... Az is lehet, csupán a szomszédasszony jön át kovászért vagy parázsért, s szíves szóval kérdezi meg, önkéntelenül is szeméhez emelve kezét: ne főzzön-e teát Diogenész bácsinak? Nem, nem, köszöni meg az öreg és szorong, szorong mert mások is érkezhetnek hamarosan, bármelyik pillanatban, olyanok is, akiket nem vár, de akiknek nem is kell meghívás... Lehet, hogy Guttmann úr áll, fekete ruhájában, mint egy temetésrendező, az ajtó mellett, lehet, hogy Embólia kisasszony érkezett meg egy kis tereferére. Az idő meztelen karú, es4
