Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Mák Ferenc: A rejtőzködő öntudat

az argumentumokat.. . ahelyett, hogy valóban induktive nyúlnánk a kérdéshez: megismerni, felkutatni, feltárni, elemeire bontani, azután elemeiből összerakni valamit, ami majd — gyakran függetlenül a mi számdékunktól — a saját törvényei szerint alakul. De ezt nekünk tudomásul kell vennünk mint tényt, mint olyan igazságot, amin a mi gyarló szándékaink nem változtathatnak. Mondom, a mi történelmi, irodalomtörténeti kutatásainkban — tisztelet a kivételnek — sokszor éreztem a filológiai megalapozottság hiányát, ami viszont nem azt jelenti, hogy el kell veszni holmi apróságokban, hanem a sok lényegtelennek látszó apróságból ki kell szűrni a dolgok esszenciáját, velejét, és abból építkezni. Ez lehet csak szilárd építőanyag, nem pedig valamiféle koncepció, elgondolás, amit azután lefelé bontunk.” Az elmondottakból kitetszik: önismeretünket támogatni hivatott történeti kutatásainkat úgyszólván mindig egyféle helyezkedést megkövetelő koncepció határozta meg, és sohasem a saját törvényei szerint alakuló megismerési szándék. Kell-e mondani milyen indítékokból eredően? Ilyen helyzetben persze ismeretlen fogalom lesz a botorkáló szellemet megszólító tágasság, ahogy a lélekkel befutható és birtokolható terek sem lesznek megszólító távolságok cselekvő gesztusaink számára. Koncepciókkal és kötelező megfelelésekkel szemben szinte reménytelen vállalkozásnak tűnik megalkotni a tájból kinövő, s az egyetemes kultúra magaslataira felfutó szellemi építményt, kisebbségi világunk hitelét biztosító gótikáját.

Szeli István sokatmondó ítéleteinek hitelét egy végigküzdött tudósi pálya adja. Magánháborúiban keresi annak okát, miért nem jutott e közösség önismeretében a tudatosságnak arra a szellemi magaslatára, amelyen azután sorsformáló erőként avatja szellemi otthonává a tájat, amelyen él.

A múlt előítéletektől és koncepciózus elvárásoktól mentes, csak a tényleges értékekre nyitott értelmezésének igényét jelenti be Herceg János Módosulások című önéletrajzi regényében, melyben a többségiből egyszerre kisebbségivé lett közösségi élet megannyi buktatóját, de a humánus emberi szándékoktól vezérelve legtöbbször megkerülhető és kivédhető megpróbáltatások történetét írja meg. Herceg János emlékeit ez idáig három kötetben tette közzé, ám az Elő múlt, a Két világ és a Visszanéző című művei után — melyek többnyire a két világháború közötti kisebbségi élet eseményeit idézik meg — most a „kezdetekhez” tér vissza, a gyermekkor világába, s emlékezik mindennél színesebben, líraiságának páratlan ragyogásával. Első matrózruháját ölti magára, amikor körülötte, felette összedől egy jobb sorsra érdemes világbirodalom, miközben az elvonuló és a helyükre érkező katonák vajmi keveset zavarják meg a város, Zombor és vidéke életét. Impériumváltás után „felelőtlen egyének” ledöntik ugyan Schweidel József aradi vértanú bronzszobrát, de a századok óta együttélő népek közössége sokáig sértetlen marad. Mégis, mégis úgy tűnik, hogy az emlékezet mérhetetlen vágyódással őrzi annak a világnak a képét, amelyben Kosta Grk kora este a háza előtti pádon a Wiener Nachrichtent olvasta, miközben Gering Mici nem sokkal odébb a Bácsmegyei Naplót kínálta, s a városi urak a Jövendő szabadkőműves páholy ülésére igyekeztek. A csalóközben a kereskedők üzleti ügyeiket intézték, az iparosok műhelyeikben végezték mindennapi teendőiket, egyszóval ment az élet a maga útján, öröknek hitt törvényeivel, miközben a közeli szerb korzó is lassan benépesült, s még az úri lovasok is megjelentek „szemellenzős sapkában, csíkos dresszben, lovukon kicsit előrehajolva a lenti fák alatt”. „Mindezt Szent Pál kőbe faragva, fejét a vállára hajtva, könyvét a melléhez szorítva, egykedvűen nézte a megyeháza kapuja fölött, két toronnyal a palota két oldalán, melyeken időnként zászlót lengetett a szél, kék-fehéret, a megye színeivel, és mintha senkit sem ejtett volna ámulatba ez a csoda, a könyv a címerben. Kard helyett könyv ezen a vidéken, amely nemcsak gabonával látta el az uszályok hosszú sorát teljesen megrakva, de a hetenként vagonszámra szállított hízott mangalicával is Bécset, a császárvárost.”

Természetesen a családot is választás elé állítják a történelmi változások, akkoriban néhány évig nehéz ellenállni Budapest csábításának, a kárpitosmester azonban váratlanul megrendelést kap — nem is akárkitől, az új polgármestertől —, s ez eldönti a család sorsát. Talán nem is volt nehéz határozni, hiszen az akkoriban divatba jött minősítés — mely az

46