Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Aranyi László: Must és bor, Kísértet járás, A Teremtő (versek)
Aranyi László Must és bor rendet, totális államot Az autonómia embert embernek farkasává zülleszt, „A néppel el lehet érni, hogy a helyes utat kövesse, de nem lehet elérni, hogy meg is értse azt”, használd ki a „közép mozdulatlanságát”. suhogó bambusz, lopótök-tagló terelje egyirányba valamennyi nációt Ha kell, trancsírozzon a bakó, töltsd meg a börtönöket, a szándék kiegyenlít rosszat, jót. s elég, ha csak te látod az utat, a Tao-t ekkor egy szerzetes — sohasem látták errefelé — sorra fölborította a halaskofák kosarát, ki ellenszegült, rozsdás tőrével döfte át, „Nézd, e kifogott halak kétségbeesetten tátogva keresik a tengert, tereld őket vissza, suhogó bambusszal, lopótők-taglóval Addig az égalatti birodalom mustként fortyog háborítatlan, bár az erjedés ártalmas gőzei megfojthatnak, e gusztustalan kotyvalék saját törvényei szerint tisztul aranyló borrá De miért hevernek még mindig nyomorult halaid a fölázott földön?” Kísértetjárás a lóbüfében buggyant a sör, s mint a lóhúgy Erőtlen összefonódó kérdőjelek: három bolygó holt „ötvenhatban húztak föl” „engem ötvenhatért” Ma éjjel újból megnyílnak a sírok, a kinti sötétség tétova árnyai görbült karomként testesülnek a villám megvilágította házfalakon „nyugodni szeretnék már” „én is” 12
