Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Lászlóffy Aladár: Marathon, este; Jelentés a vízfenékről; Az utolsó faldarab (versek)
Lászlóffy Aladár Marathon, este Hány napom hány sebéből vérzem, s ha mindez nem elég az öneláruláshoz, majd kiderül még: egy csatatéren én vagyok a legyőzött sereg utolsó elevenje, a feje nélkül is továbbgondolkodó, a karja nélküli épkézláb, a megvakultán szemtelenül látó, az alkalomhoz képest legerősebb. Ha erős vagy, add hát tovább a többieknek; az erő kin-kenyér, nem fogy, ha osztják, sőt szaporodik. És majd mikor mindenki talpraállott, Szilárdan áll a sor, a nagy egész: ez végső órádon tiéd is, téged erősít. Jelentés a vízfenékről Volt itt egy vén görög, csak evezett, miképp eveztünk valamennyien. Aztán felgyűlt, megingott vak hajónk, a többi közrevette, recsegett, elöntött mindent fent s alant a víz s az ordítás. A vén csak ül a gályapadon, bölcsen bólogat, amíg a tenger, sósán mint a könny, már elborít, már süllyedünk, már vége S mikor halott fülünkből felfortyan a legutolsó buborék, még hallom: mindegy, sebaj, ez volt egyik hajónk, csak egyik volt, csak ennyi . . .
