Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Péntek Imre: Graduate, A Mérleg jegyében, Majolika tál-képek (versek)
Péntek Imre Graduale A változás lecsengett, véget ért, milyen remek, hogy csendes, vértelen — izzadt a fényes pofájú értelem, s lessük, jó fiúk, ki kapja most a bért, jutalmat, állást, szent babért, s ki marad megint talpig meztelen, fetrengve, porba; mélybe; lenn, pedig egyet-mást ö is megtett azért. . . A massza lágy, de szilárdul már a kéreg, helyet talál magának a féreg és a véreb, az esték lágy szava régi harangkondulás . . Mintha jártunk volna már e tájon, ez istenverte, szikes, szűk lapályon, hol engedélyezett a koldulás. A Mérleg jegyében Hogy gondoltam végül, nem is tudom már, csak azt tudom, hogy tudatom egyre tompult, az éjjelibe leszakadt pizsama gomb hullt, s napról-napra áradt, dagadt a lomtár; mester lapult és dicsőült a kontár, ördögi kéz húzott ki minden kontúrt, S lelkűnkért lélekharang se kondult, ha elkaparták a szellemi szemétdombnál. . . Láttam (de minek?): az élet valószerűtlen, s támolygunk oszolhatatlan füstben, hazug pofa valamennyi ál-arc . . . Most, hogy kinyílt a gyér es, bokros tisztás, eldöntheted: csodát vagy mégis mit vársz?! Csak meg ne fordulj, sóbálvánnyá válhatsz.
