Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Legendák Jékely Zoltánról (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
irodalmi személy. Egy olyan történet, amely senki mással nemigen eshetett volna meg, csakis Jékely Zoltánnal. Ti. a Lukács fürdői rém anekdotáját, ugye emlékeztek rá? Rám bízzátok? Vagy akarja valaki? férfiúnak kéne inkább mondania. Benyhe János: — Nem, ez így pikánsabb. Nemes N. A.: — Jékely Zoltán ott lakott Óbudán, a Lukács fürdő tövében, minek következtében minden nap leúszta a maga jónéhányszáz méterét. Járt oda a Lukács fürdőbe, aholis található volt egy gorilla. Egy óriási nagy pacák, akitől az egész fürdő félt, ő volt a Lukács fürdő réme, ez állandóan kikezdett mindenkivel, férfivel vagy nővel egyaránt, állandóan szívóskodott, agresszíveskedett. Történt egyszer, egy őszi hajnalon, hogy a ködös hajnali vízben csupán ketten úsztak, a gorilla és a költő. Ahogy összetalálkoztak valahol a medence egy részében, Zsoli véletlenül lelocsolta az úszót, jaj, de nem hagyta annyiban a rém, máris megindult Jékely felé ordítva: — „na ezért megfizetsz!” Zsoli — azt mondja — „amikor megláttam magam mellett derékig kiemelkedni azt az óriási figurát a vízből, olyan széles volt, olyan szőrös volt, és ahogy emelte azt a nagy lapát tenyerét, én úgy megrémültem, hogy egy olyat sóztam oda neki, hogy bebukott a vízbe. Egy darabig nem is jött föl. De én akkor már úsztam elfelé, és üvöltöttem, hogy segítség, segítség!” Rendőri ügy lett a dologból, mint tudjátok, a rém beperelte a költőt, illetőleg rendőrségen feljelentette, és amikor az a rendőrtisztviselő, aki intézte az ügyet, meglátta az ajtón belépni Jékely Zoltánt, egy kicsit elcsodálkozott. Zsoli, mint mondtam, kimondhatatlan bájos volt, ezenkívül vonzó, elegáns, karcsú, csaknem cingár. Hát abból a gorillából két-három Jékely is kitelhetett volna. Nézi őt a rendőrtisztviselő, tetőtől-talpig, talptól- tetőig és azt mondja, — „Maga ütötte le a felperest?” Erre Zsoli szemlesütve válaszolja, — „Én, de csak védekeztem kérem, segítségért is kiabáltam.” — „Na jó kérem, itt az áll az aktában, hogy maga költő. Hát maga költő? — „Igen kérem”, — mondja Zsoli még mindig szemlesütve. — „Nahát, én lezárom ezt az aktát, méghozzá, megmondom világosan, a maga javára zárom le, mert tanúk vannak rá, hogy a felperes agresszíveskedett, garázdaságokat követett el a fürdő területén. Azonban tisztelt költő úr, egy tanácsot fogadjon el tőlem” — és elkezdte simogatni az állát a rendőrtisztviselő —” tudja kérem, mindig először kiáltson segítségért és utána üssön”. Mészöly D.: írt egy verset a kezéről, a nagy kezéről, nagy, erős keze volt. Ez összefüggött azzal is, hogy ő sovány, de csöppet sem keszeg, nagyon jó mozgású fiú volt, olyan, mintha sportember lenne, holott ő professzionátusan nem volt sportoló. Elmondott nekem egy történetet, ezt is fölidézem most, mint rá jellemzőt, hogy amikor udvarolt Adriennének, vagyis a végleges feleségének, akitől gyermekei születtek, Adrienne-nek az édesapja .. . vagy nem is! ... a nagyapja, meg tán több felmenője is református pap volt... Es elmondta Zsoli, hogy ő — így fejezte ki magát: — Az egész világába szerelmes voltam, mindazokba a Maros menti kis parókiákba is beleszerettem. — Es elmondta, hogy még nem is volt akkor vőlegény, talán vőlegénységről nem is volt szó, hanem csak a házhoz járó udvarló lehetett, és lementek egyszer a Szamos partjára, azt hiszem a Szamosról van szó a történetben, ahol leendő apósa, olyan kacsáztatni való lapos köveket válogatott és csúsztatva ugráltatta, kacsáztatta őket a vízen ... Kehi Béla: — A Marosról van szó. Mészöly Dezső: — A Marosról, úgy van. És Zsoli is dobta a köveket és azt mondja, leendő apósom mindig figyelte, hogy dobom, és igyekeztem nagyon jól dobni, és akkorákat ugrottak, szóval jól kacsáztak a köveim, hogy láttam az öregnek a szemében, nagyon tetszik, hogy így tudok dobni! Az volt az érzésem, próbára tett, hogy „odaadjam-e neki a lányom?” Jó dobó volt Zsoli. — Lengyel Balázs: — Szóba került, hogy ő az irodalmi életet azt nem nagyon szerette, de tulajdonképpen úgy ugrott be az emberhez és úgy ugrott föl, hogy volt a belső világának 3-4 élménye. Becsöngetett, akkor elkezdte, hogy találkoztam egy istennő vei,láttam egy csodálatos donnát, álmodtam — nagyon fontos, mert hiszen az álmaiból írt nagyon 79
