Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Sándor Iván: A karnevál harmadik napja - A kilencvenegyes esztendő - 6. Ugyan kinek számolhatna be Horatio?
rek a tolerancia, a másság iránti tisztelet, az erkölcsi és szellemi értékek civil kurázsijának egysége. Nem véletlenül használom ezt a kifejezést. Emlékezetes — Bibó is beszélt erről —, hogy miután senki nem óhajtotta vállalni az ötvenhatos Petőfi Párt (a Nemzeti Parasztpárt akkori utódpártja) részéről a miniszterelnökhelyettesi megbízatást, Illyés és Keresztury azzal vették rá Bibót, hogy vállalja el ő, mert ő az, akiben megvan az, ami most kell: a civil kurázsi. Ez az a kérdés, amelynek ma is sokfelé utaló konzekvenciái vannak: lehet-e (a Szabó Zoltán-i értelemben) a „meglévő típusoktól különálló” civil kurázsit reprezentáló szellemiség (életmű) és a politikai pártok hatalomvágyra alapozott erőjátéka között találkozópontokat keresni. Bibó műve és hatástalansága abban az időzónában van, amelynek elemzését őnála mélyebben senki nem végezte el. Ezt az időzónát fedezi fel (úgy látom) ma a magyar költészet. És ez a Fortinbras felé forduló Horatio időpillanata. De ne hagyjuk inkább a metaforákat? Földereng a múltból, mit mondott Ottlik a maga és demokrata íróbarátainak ezerkilencszáznegyvenötös kudarcáról: Cordelia hallgat, s szeret. Azért rögzítsük: miután Horatio nem kaphatott figyelmet Claudius udvarában — azzal a „titkával”, hogy ugyanis kizökkent az idő — ugyan miért kapna figyelmet Fortinbrastól? Ugyan mire lehet a Sisakos kíváncsi az ő történetéből? Horatio számára az Idő mint tapasztalat nem más, mint az, amit mi magyarok Bibón okulva ismerünk a történelem „hosszú íveiben” folyamatosan dolgozó erőkről. Horatio nem kezd pusztán egy új hadvezér színrelépése miatt új időszámítást. Ezért figyelemreméltó, amit a ma lírája fölvillant. Ezért figyelünk föl a fiatal esszéista töprengésére. Valóban: ha nincs, akinek az ítélkezés méltóságához és valódi terhéhez bármi köze lehetne, akkor nem marad más, mint az ítélkezés (legalább is) előttük „elnémuló beváltatlan ígérete”. 1991. június ( Folytatjuk ) 76
