Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Urbán Aladár: „Mi lesz belőlünk magyarokbul?” Széchenyi István a Batthyány-kormányban
inkább csak az elhatározás napja. Közben ugyanis sor került március 29-én a „rossz királyi leirat” miatti feszült országgyűlési ülésre. Itt Batthyány lemondással fenyegetőzött, majd a nádor vállalta, hogy közvetít az udvar és az országgyűlés, illetve a leendő miniszterek között. így született meg az újabb, a március 31-ei leirat, amely jóváhagyta a felelős minisztérium megalkotását. Széchenyi csak ekkor önthette végleges formába írását, amelyet előbb megmutatott Deáknak, Pázmándy Dénesnek és Szentkirályi Móricnak, s csak április 5-én továbbította Pestre. A cikk, amely a korábbi években oly termékeny grófnak utolsó, a sajtóban megjelent írása, a Pesti Hírlap április 8-i számában volt olvasható. A „Mi lesz belőlünk magyarokbul?” optimizmust sugall, nincs benne semmi nyoma a szerzőjét gyötrő kétségeknek: „Hosszú, halálos álom után — írja — íme új, eddig alig, vagy sejtelemként csak később időben reménylett gyönyörű reggel tűnt fel oly sokáig eltaposott hazánk fölött.” Óv a széthúzástól, s arra figyelmeztet, hogy „míg egész Európa bomlado- zik”, a magyarságnak a trón támaszát, s egyben „az igaz szabadság” alapját kell biztosítania. A felelős kormány, a népképviselet, az évenkénti országgyűlés és a sajtó szabadsága biztosíték minden felforgató törekvéssel szemben. Ugyanakkor figyelmeztet az átalakulással járó áldozatokra, s hangsúlyozza: „csak gyermeki velő gondolhatta azt egy pillanatig is, miszerint gyarmati állásúul nemzeti létre minden nagyobb áldozat nélkül kibontakozni lehessen”. Egyesek szerint — folytatja — „kockajátéknak köszönhetjük legutóbbi alkotmányos kifej lésünket”. Ezt ő nem vizsgálja, hanem csak azt, hogy amit nyertünk, miként lehet azt a magunk és szomszédaink javára megőrizni. Tartsunk rendet, tanuljunk engedelmeskedni, — nehogy a part közelében szenvedjünk hajótörést. Ami saját személyét illeti, a király által megbízott Batthyány őt is kiszemelte, s ő „tétova nélkül” elfogadta a miniszterséget. Tette ezt nem nagyravágyásból, hanem mert szolgálni akarja a hont. Szolgálni a jövő országgyűlésig, vagy tovább, remélve a többség támogatását, s azt, hogy így a felelős minisztérium meg tudja őrizni az alkotmányos rendet és szabadságot. Befejezésül Széchenyi hangsúlyozottan hívja fel honfitársai figyelmét az átalakulást fenyegető nehézségekre. Egyrészt azt tartaná „igazi bajnak”, ha a minisztérium „szava elhangzik”, vagyis ha törekvései nem találnak követőkre. „Új rendnek kell keletkezni. Sok érdek meg van sértve. Számtalan egyed hely és kenyér nélkül teng. Mindezt rendezni, minderrül provideálni [gondoskodni] kell. Ugyde ehhez idő szükséges, s mindenekfölött egybehangzó koncentrikus működés.” Ezt követi a második észrevétel, amely nem annyira tanács, mint inkább kérés. így folytatja: „Kiki tehát állja saját helyét becsülettel s önmegtagadással; ne adjon minden kritikának hitelt: de inkább gondolja magát bele azon roppant nehézségekbe, melyeket legyőzni kell.” A cikk megjelenése előtti napon, április 7-én hagyta jóvá az uralkodó a minisztérium névsorát, s 11-én V. Ferdinánd személyesen megjelenve szentesítette az új törvényeket és berekesztette az utolsó pozsonyi országgyűlést. A kormány tagjai letették az esküt, majd április 13-án 14-én Pestre utaztak. A magyar történelem első felelős minisztériuma megkezdte működését. Széchenyi István hosszú közéleti szereplésének legrövidebb — ám végzetes — szakasza az az öt hónap, amelyet a Batthyány-kormányban töltött. Nagy lendülettel fogott munkához, s már április 6-án levélben figyelmeztette Kovács Lajost, helytartótanácsi munkatársát és leendő osztályigazgatóját, hogy a készülő gépgyárat fegyvergyárrá fogják átalakítani. A minisztérium megszervezése nem volt nagy gond, hiszen a feladatok és a személyzet többsége a helytartótanács közlekedési osztályától és az építési igazgatóságtól került át. A megkezdett Tisza-szabályozás és a vasútépítés pénzszűke miatt csak lassan haladt. Széchenyi minisztériumának az új rend és ügyvitel kialakításában nem volt olyan politikai súlya, mint például a belügy- vagy a pénzügyminisztériumnak. Nem terhelték törvényelőkészítési feladatok sem, hiszen a közlekedésről szóló törvényt az utolsó napokban jóváhagyta a pozsonyi országgyűlés. Tárcájának országos feladatai így nem jelentettek különösebb gondot a közmunkák és a közlekedésügy miniszterének. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Széchenyi kevesebbet dolgozott volna bármely miniszternél. Naplója 64
